Deja vu

34. Rész

Max újra vissza tért a versenyzéshez és ahhoz képest hogy majd 2 hónapot kómába feküdt nagyon is jól versenyezz. Még mindig nem emlékszik rám ami napról napra engem felemészt. Próbálkozom minden nap egy egy emlék felhozásával ahogy a többiek is de semmire nem emlékszik. Esténként sírva alszom el és néha oda benn a csapatnál is el sírom magam. Már Vik se tudd megnyugtatni hogy bízz benne emlékezni fog rád mert már hetek teltek el de semmi. Itt van már a szezon záró futam ahol ugyan úgy semmi változás nem történt. Ma van a futam napja. Max a 4-helyről indul reméljük megnyeri. Próbáltam egy kiállásos stratégiát össze rakni de így Max nélkül ez nem megy. Checo próbál segíteni de ő még sem Max. Ma lett vége a közös kis projectünknek Maxxel ugyanis építettünk egy gokart pályát Hollandiába ahol kisgyerekek tudnak majd versenyezni. Már megkaptuk a kulcsokat is a pályához amit örömmel mutattam meg Viknek és Danielnek.
- Meg van a kulcs! - mutattam fel boldogan.
- Gratulálunk. - néztek rám a srácok.
- Az év legjobb tanácsadója és építésze. - mosolygott Vik.
- Ez volt Max utolsó projecte... én csak befejeztem. - néztem szomorúan.
- Max büszke lenne rád! - mosolygott Daniel.
Én pedig könnyek közt mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
Max végül első lett a csapat pedig megtartott egy kisebb bulit. Ahol megünnepeltük Max vissza térését és győzelmet. Az összes barátunk itt volt, családtagjai Maxnek. És Kelly is bár őt nem tudom ki hívta meg.
Épp Izával és Charlotteval beszéltünk mikor Max szót kért.
- Köszönöm srácok ezt a bulit. Köszönöm hogy biztatók bennem. Ígérem jövőre még erősebbek leszünk. Viszont lenne egy kérdésem Kellyhez.- fogta meg a kezét Kellynek.
Mindenki feszülten figyelte Maxet amikor is megszólalt.
- Leszel a feleségem? - nézett rá Max.
Bennem még jobban össze tört minden és éreztem megfulladok. Charlotte és Iza azonnal próbált nyugtatni de eleredtek a könnyeim és ki mentem.