Deja vu

32. Rèsz

Iszonyat fejfájásra ébredtem. Szemeimet óvatosan nyitottam ki hogy az erős fényt szokhassa. Fehér plafont láttam meg először majd körbe pillantva tudatosítottam hogy bizony egy kórházba vagyok. A kezem próbáltam elhúzni de valaki fogta. Oldalra pillantottam ahol Beni ült vagyis aludt a kezemet fogva. Óvatosan kihúztam kezem majd meg simogattam arcát amire felkelt. Először nem is fogta fel amit lát.
- Lili! - szólalt meg majd könnyes szemekkel nézett rám.
- Szia bátyus. - mosolyogtam rá.
- Istenem hát végre felkeltél! Annyira megijesztettél minket! - állt fel majd óvatosan ahogy tudott megölelt és egy puszit adott homlokomra.
- Mi történt? Hol van Max? - néztem körbe de nem találtam a szerelmem sehol.
- Balesetetek volt Lili. A buliból mentettek haza miután Max megnyerte a Magyar Nagydíjat és épp a Hungárián voltatok amikor oldalról nagy sebességgel belétek csapódott egy autó. Te és Max is eszméletlenek voltatok. - vázolta fel Beni nekem pedig kezdett derengeni a baleset estéje.
- Max hol van? Ugye nem? - próbáltam felülni de nem tudtam.
- Lili ne kelj fel! Max egy másik kórteremben van. Nála műtét közben komplikációk léptek fel így mesterséges kómába helyezték. - mikor Beni elmondta hogy kómában van a szívem darabokra tört és zokogni kezdtem.
- Hívok egy orvost. - lépett ki a folyosóra majd egy orvossal tért vissza.
- Kisasszony örülök hogy felébredt! Kérem ne idegeskedjen mert nem tesz jót önnek. - lépett mellém a doki majd valamit beadott.
- Doktor úr a barátom Max Verstappen jól van? - néztem reménykedve.
- Mindent megteszünk a fiatal emberért. De jelenleg kómában kell tartanunk. De reméljük mint maga rövid időn belül magához tér. - fejezte be.
- Meddig voltam kómába? - néztem a dokira majd a testvéremre.
- Több mint 2 hét kisasszony. De ne aggódjon napok kérdése és ha minden rendben találunk ki engedjük magát. Most pedig további jó egészséget! Délután jövök újra. - majd távozott a doki.
Gondolataim kavarogtak. Max kómába van. Vajon fel fog ébredni és ha igen mikor. - ezek a szűnni nem akaró gondolatok lepték el az agyam mikor Beni megfogta a kezem.
- Kérlek Lili ne ezen idegeskedj! Minden rendben lesz veled és Maxxel is. Most pedig pihenj hogy erősebb légy napról napra! - majd tettem amit kért és vissza aludtam.

charlecleclerc, charlottesiiene,danielricciardo.. és további 6.345689 személy kedvelte.
benikovacs: Újra köztünk vagy! ❤️
Megjelölve: @lilikovacs
• Megjegyzések, hozzászólások letiltva. •

A napok így teltek hogy aludtam kicsit ébren voltam és ennyi. Majd egyik reggel egy egész orvos hadd állított be hozzám.
- Jó reggelt kisasszony. - lépett elő a doktorom.
- Jó reggelt doki mi történt? - érdeklődött Beni.
- Semmi probléma nincs csupán jöttem a záró leletével. Ugyanis ma elengedem a testvérét de szigorúan tilos még dolgoznia! - adta át a doki a kórlapot.
- Rendben köszönjük doktor úr! - néztem rá hálásan.
- További szép napot maguknak és jó egészséget. - majd kiléptek a kórteremből.
- Akkor hugi mehetünk haza. - állt fel Beni majd bepakoltam a cuccom.
Épp kiléptünk az ajtón mikor szomorúan Max kórterme felé néztem.
- Menj nézd meg. - nézett rám Beni.
- Nem soká utánad megyek. - néztem rá majd Max szobája felé vettem az irányt. Belépve a családja fogadott akik mind körülötte ültek.
- Lilikém! - lépett elém Sophie Max anyukája.
- Sophie! Mond hogy van! - néztem Maxre aki gépekre volt kötve látványa pedig könnyeket csalt a szemembe.
- Még mindig semmi hetek óta várunk de semmi reagálás. - nézett rám szomorúan.
- Szabad? - mutattam a székre.
- Persze! - majd leültem Max mellé a székre megfogtam kezét.
- Kérlek Max ébredj fel! Szükségem van rád és anyukádéknak is! Szeretlek Max! Kérlek kelj fel. - sírva mondtam már az utolsó szavakat. Majd sírva csókoltam meg kéz fejét. Jos megsimogatta a hátam majd halkan megszólalt.
- Max fel fog kelni! Bizz bennem szeret téged nagyon érted fel fog kelni! - biztatott.
- Nagyon remélem Jos!

3 héttel később

A hetek továbbra is teltek de Max semmi életjelet nem mutatott. Már már az orvosok is kételkedtek hogy fel fog e kelni valaha. Minden nap bejöttem hozzá és órákat ültem nála. Elmesélve minden nap hogy mi történt velem és hogy minden nappal sokkal jobban érzem magam és a törött karom is helyre jött. Épp a kórházból tartottam haza mikor megcsörrent a telefonom. Jos neve állt rajta.
- Igen? - szólaltam bele.
- Felébredt Lili! Max felébredt! - Jos hangja izgatott volt nekem pedig öröm könnyek szöktek a szemembe.
- Azonnal ott vagyok! - majd megfordultam és sietve indultam vissza a kórházba. Leparkoltam majd a már jól megszokott folyosón futottam Max kórterméhez. Belépve mindenki rám nézett köztük Max is. Kék szemei engem fürkésztek. Majd megpillantottam a dokit aki akkor vizsgálta.
- Hogy érzi magát Max? - nézett rá a doki.
- Kicsit fáj a fejem de ennyi. Mi történt? - érdeklődött.
- Balesete volt uram és kómába került. Több mint 2 hónapja volt kómában. - fejezte be a doki.
- 2 hónap? Úr isten a versenyzés! Mi van most? - ijedt meg Max
- Ne aggódj fiam minden el van rendezve jelenleg a helyeden a tartalék pilóta vezet amíg helyre nem jössz. - mondta el Jos.
- Nos uram mivel több mint 2 hónapig volt kómában meg kell kérdeznem hogy kikre emlékszik a jelenlévők közül. - mutatott körbe.
- Ő itt az anyám! - mutatott Sophiara. - Ő az apám, és a húgom! - mutatott körbe.
- És őt ismeri? - mutatott rám a doki.
- Nem őt nem ismerem ki ő? Ismerem valahonnan? - nézett rám Max kék szemeivel bennem pedig teljesen össze tört valami.
- Max a barátnőd vagyok! Lili! Nem ismersz meg? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Sajnálom de nem biztos fontos lehettél nekem de nem ismerlek sajnálom. - nézett rám.
- Kisasszony sajnos a hosszú kóma után vannak emlékezet kiesések. Várjon pár napot, hetet hátha előjön az emléke Mr. Verstappennek. - nézett rám a doki.
- Rendben én most ki megyek ha nem baj? - néztem körbe majd bólintottak én pedig kimentem. Lecsúsztam a falnál majd hagytam hogy könnyeim el eredjenek. Max nem emlékszik rám.