Deja vu

35. Rész

Szinte mindenki lesokkolodott Max szavai hallatán. Jos szinte azonnal a védelmemre kelt.
- Fiam normális vagy? Pont az a lányt akarod elvenni aki téged sose szeretett és csak lehúzott? - Jos mellém állva mondta ezt Maxnek.
- Apa én döntésem ebbe ne szólj bele! Tudom mit csinálok! Elveszem Kellyt és kész! - Max szinte kiabálta a szavakat.
A szívem teljesen össze tört. Elvesztettem a reményt hogy Max valaha is emlékezni fog rám/ ránk. Könnyes szemmel felálltam majd kimentem. Charlotte szaladt utánam és állított meg.
- Lili kérlek állj meg! - kapta el a kezem.
- Charl kérlek hagyj! Nekem ez túl sok volt! - hangom már remegett.
- Max hatalmas hibát követ el! Meg kell akadályozni! - nézett rám a Monacói lány.
- Nem ezt már nem lehet! Nem emlékszik rám érted? Semmire az elmúlt 2 évből! Mindent megpróbáltam de nem emlékszik rám! Elegem van Charlotte én ezt már nem bírom! Teljesen kész vagyok! - sírtam el magam majd Charlotte megölelt.
- El kell mennem.. - néztem fel barátnőmre.
- Hova akarsz menni? - nézett rám szomorúan.
- Nem tudom minnél messzebb mindentől amihez Maxnek köze van. - vallottam be.
- Én Iza és a többiek mind melletted állunk! És bármi kell szólj és ott leszünk! - mosolygott rám.
- Köszönöm Charl igazi barátok vagytok! Nagyon szeretlek titeket! - vettem fel egy kisebb mosolyt majd a reptér felé vettem az irányt és az első Magyarországra tartó gépre ültem fel.

2 héttel később

Ma ünneplem a 23-dik szülinapom. Álmomban sem gondoltam hogy egyedül fogom tölteni. Jelenleg Siófokon vagyok a saját házamba. A szüleim nyaralnak a bátyám pedig készül az első születendő gyermekének érkezésére. Hihetetlen mennyi minden történt az elmúlt 2 évben. Szomorúan ébredtem reggel így csak pizsibe indultam le a konyhába egy nap indító kávéért. Épp megittam a kávémat mikor hívtak. A telefon képernyőjén Charlotte neve állt.
- Szia csajszi mi újság? - mosolygott rám a telefon másik oldalán.
- Szia Charl semmi nem rég keltem veled? - nem hiszem el hogy elfelejtette a szülinapomat.
- Minden rendben velem nem rég jöttem haza a futásból. Hogy vagy? - érdeklődött kedvesen.
- Jól vagyok köszi. És ti Charlessal? - mosolyogtam.
- Megvagyunk! Na de majd beszélünk Lilikém mert mennem kell reggelit készíteni! Puszi! - majd bontotta is a vonalat.
Remek.. szinte az egész napom úgy telt hogy vártam hogy valamelyik barátomnak eszébe jusson a szülinapom de ez nem történt meg. Így szomorúan bekuckoztam a szobámba. Este 6-körül lehetett az idő mikor Daniel felhívott.
- Szia hercegnő! - nézett rám egy ezer wattos mosollyal.
- Szia Daniel mond! - mosolyogtam.
- Ki tudnál jönni az ajtóba? Itt állok már lassan 10 perce. - mutatta meg a bejárati ajtómat.
- Te??? Itt???? - sikitottam majd lerohantam a lépcsőn és szinte feltéptem a bejárati ajtót ahol tényleg az ausztrál barátom állt.
- Daniel!!! - sikitottam majd a nyakába vetettem magam.
- Lili megfojtasz!!! Örülök én is neked! De megfulladok!!! - nevetett majd sok bocsánat kérés közepette le másztam róla és beinvitáltam.
- Na és mesélj Daniel mit is keressel te itt? - ültem le mellé a kanapén.
- Jöttem érted ugyanis ma valakinek szülinapja van! - mosolygott rám.
- Legalább te nem felejtetted el. - öleltem meg.
- Boldog szülinapot drágám! - adott egy kis dobozt.
- Köszönöm Dano! - majd kibontottam és egy kis méhészborz karkötő volt benne.
- Így legalább mindig eszedbe jut a legjobb barátod. - könnyes szemmel megöleltem.
- Te vagy a legjobb barátom Daniel! - majd láttam hogy ő is el érzékenyült.
- Na de menj öltözz át elviszlek valahova. - állt fel.
- Mégis hova? Hogy öltözzek? - estem kétségbe.
- Valami szép ruhát és meleget. - majd el küldött öltözni.
Felvettem egy sima farmert és egy hosszú felsőt arra pedig egy bőr kabit majd egy rendes kabátot. Azért január van és hideg van. Majd lementem az ausztrál barátomhoz.
- Mehetünk! - álltam meg előtte.
- Csinos vagy Lilikém! - mosolygott majd kimentem az autóhoz. Beültünk majd elindultunk be a belvárosba.
- Mikor érünk oda? - néztem Danielre.
- Hamarosan ne izgulj. - nyugtatott.
Tényleg pár perc múlva egy gyönyörű étterem előtt állt meg. Kiszálltunk majd beléptünk.
- Gyere. - húzott maga után egy kisebb helységbe.
- Hova viszel Daniel? - néztem rá de nem válaszolt.
Helyette előre engedett egy zárt ajtónál. Kinyitottam majd hirtelen fel kapcsolódott a lámpa és megláttam az összes barátomat. Charlotte és Charles, Iza és Carlos, Luisa és Lando, Esteban, Lewis Pierre, és a tesom Beni és a barátnője Fanni. A falon ott lógott hogy boldog szülinapot Lili és egy nagy 23 szám.
- Boldog szülinapot Lili! - kiáltotta mindenki.
- Istenem srácok!! Nem felejtettétek el! - mosolyogtam boldogan.
- Hogyan felejthetnénk el a legjobb barátunk születésnapját? - nevetett Lando. Majd mindenki sorba megölelt és át adtak az ajándékokat. Charlotte és Iza volt az utolsó akik át adtak.
- Boldog szülinapot drágám! - adtak át egy borítékot.
- Köszönöm lányok! - öleltem meg őket majd kibontattam. Egy utazás volt benne a Maldív-szigetekre egy teljes hét. Én csak ámultam.
- Lányok ezt nem fogadhatóm el! Ez nagyon sokba került nektek!
- Lili kérlek! Szükséged van a pihenésre. És megérdemled! - nézett rám Iza.
- El kell menned! - fenyegetett Charl mosolyogva.
- Rendben köszönöm csajok. - nevettem én is.
Az este nagyon jól telt. Sokat nevettünk, táncoltunk végre újra önmagam voltam arra a kis időre. Majd hajnalba mikor haza értem még kiposztoltam egy képet. Már csak egy valaki hiányzott innen. Max.

charlesleclerc,charlottesiiene,danielricciardo.. és további 6.345618 személy kedvelte.
lilikovacs: A legboldogabb 23 szülinap! Köszönöm srácok! 🥺❤️
Megjelölve: @charlottesiiene @charlesleclerc @danielricciardo @landonorris @luisinoliveira99 @benjaminkovacs @fannibors @estebanocon @lewishamilton @izahernandez @carlossainz @pierregasly

• Megjegyzések, hozzászólások letiltva. •