Fagyott mosoly

𝟒𝟓. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

1 hét elteltével Greggel az az oldalamon állunk a nappalim közepén és a festményeimet véleményezzük. Vagyis, inkább ő, én csak mellette vagyok és mikor úgy gondolom, hogy túl erős véleményt mondott, akkor megvédem a művemet. Greg azért segít, hogy két nap múlva le tudjam adni őket a galériának, hogy jövőhét hétfőn megnyithassák a bemutatót. Greg már kiválogatta a sajátját, ma pedig felajánlotta, hogy segít, mert nekem a héten nem sikerült. Apu ma eljön ide, Oronoba meglátogatni engem és Dereket, és elhozza a Londonban festett képemet. Anyu még karácsonykor, mikor Mainebe járt elhozta magával és figyelmeztette aput, hogyha esélyem lesz bármilyen festményemet bemutatni, akkor azt hozza el nekem. Mindenki szerint az a legjobb festményem.

- Szerintem a holdasat is kiválogathatjuk. Jók a színek, de nem egy jó munkád. - véleményezi az Aaronnal közösen festett művet. Igaza van, tényleg nem a legjobb, de csukott szemmel csináltam méghozzá a válságom idején.

Így kimondva akár fejben is olyan mintha évek teltek volna el. De ez csak néhány hónappal ezelőtt történt. Még is olyan érzésem van, hogy ebbe a néhány hónapba sokkal több minden történt velem, mint a múlt évbe. Lehet, hogy a gyász miatt? Ilyen sűrű mindenki napja, éve, hónapja? Annyi ideig gyászoltam, hogy én ezt mind elfelejtettem vagy pedig tényleg sok minden történt?

- Akkor odaviszem a többihez. - mondom elvéve az asztalról. Minden lehetséges és elmozdítható vízszintes felületet középre húztunk és különböző tárgyakkal támasztottuk őket ki. Váza, gyümölcstartó, és még sorolhatnám.

- A többi maradhat. - válaszolja még egyszer átnézve a kiválogatott darabokat.

- Te mennyit viszel? - kérdezem felé fordulva. Greg feltűrte a kötött pulóverét a könyökéig. Keresztbe rakva a kezét fordul felém, elgondolkodva. Vagy épp számolva.

- Azt hiszem hatot. - vonja meg a vállát.

- Szerinted elég négy nekem?

- Mik ezek a kétségbeesett kérdések? Sosem kérdőjelezed meg magad. Legalábbis ennyiszer nem.

- Csak biztosra akarok menni. - válaszolom tömören, egyszerűen.

- Amúgy meg öt festményt viszel. Csak egy úton van idefelé.

- Honnan tudod, hogy az is abba a kategóriába kerül, ami jó?

- Azt mondtad, hogy az összes ismerősöd úgy véleményezte, hogy az a legjobb festményed. Remélem nem hazudtak neked. - vonja meg a vállát, mire elmosolyodom. - Egy hete nem beszéltél Aaronról. - mondja elindulva a konyhába. Követem, miközben lehúzom a pulóverem ujját. Leülök a pulthoz, míg Greg kávét készít. De megszakítja a folyamatot, hogy felvont szemöldökkel rám nézzen. Majd miután sóhajtok folytatja a kávéfőzést.

- Mit kéne mondanom róla?

- Mondjuk, hogy a pokolba kívánod, vagy hogy utálod... Nem tudom. - vonja meg a vállát, hátra pillantva.

- Ő is megjárta már a poklot ugyanakkor, mint én. - húzom el a számat.

- Remélem, hogy most is ott jár. - ingatja meg a fejét mérgesen. - Az emberek többsége utálja az exét. Még az olyan is, akiknek amúgy semmi oka nincs rá. De Aaron téged megcsalt. - mondja, mikor elővesz két bögrét.

- Én nem utálom. - könyökölök a pultra.

- Tudom, már mondtad. - húzza el a száját. - Még elég ideig sem voltál mérges.

- Te is biztosan éreztél már úgy, mikor egy jó dolog volt az életedbe, hogy az nem való oda. Ugyanez a helyzet Aaronnal. Ez csak egy jel. Büntetés. Vagy nem tudom. Csak azt tudom, hogy a jó dolgoknak hamar vége szakad.