Fagyott mosoly

𝟐𝟔. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Mikor London után haza jöttem kicsinek tűnt ez lakás. Pedig nem lettem nagyobb ezalatt az év alatt. Csak egyszerűen kicsinek tűnt minden. És így most, hogy Aaron mellettem lépked, még kisebbnek tűnik. Hisz ő velem ellentétbe nem csak magasabb lett, de még izmosabb is.

- Kávét fiatalok?

- Én kérek, Aaron még mindig nem iszik kávét. - mondom apunak, Aaron-ra pedig nem kell ránéznem, mert látom, hogy furán néz rám. Aztán elmosolyodik. Azt hitte, hogy nem veszem észre, hogy még mindig nem iszik kávét? Nem szerette tinédzserként sem, miközben én és Devlon imádtuk a kávét. És most sem iszik. Mikor a srácok épp kávéznak, akkor ő inkább teát iszik Owen-nel. Ha a kávézóba vannak, akkor pedig kólát iszik. Megköszörülöm a torkomat, mert még mindig néz, majd leülök a pulthoz. Aaron állva marad.

- Milyen az egyetem? Hogy megy a hoki, Aaron? Hallottam apád az új edző.

- Remekül megy a hoki, Mr. Abbot.

- Mr. Abbot? Hol vagyunk? - kérdezi apu felnevetve. - Hányszor mondtam már, hogy szólíts Dave-nek?

- Azért hívom Mr. Abbot-nak, mert tisztelem magát, uram. - apa csak nagyokat pislog, nekem pedig fura érzés támad a gyomromba. Kislányos boldogság.

- Hm... - szólal meg apu, mikor rájön, hogy sokáig nem szólalt meg. - Akkor mostantól hívjalak Mr. Wright-nak?

- Mr. Wright-ról nekem az apám jut eszembe. Nekem az a megtisztelő, ha Aaron-nak hív. - apunak ismét elakad a szava, lassan bólogatni kezd én pedig meg vagyok róla győződve, hogy Aaron most lenyűgözte. Aaron nem vár rá választ, csak tisztázta a lapjait.

- Mi van a munkával? - kérdezem, mire a kávéfőzőtől felém fordul. Most már Aaron is helyet foglal mellettem.

- A csapattal most húztunk volna fel a házat, de az éjszakai eső ezt keresztbe húzta. Így ma nem csinálok semmit. - mondja, és miután Aaron elé nyomott egy pohár vizet. Aaron megköszöni, majd bele is iszik.

- Mi a helyzet a magán életeddel?

- Arra gondolsz van-e valakim?

- Igen, félek, hogy egyedül vagy.

- Allie, miattam nem kell aggódnod. - mondja megfogva a kezem. - Frank bácsi itt szokott tivornyázni.

- Frank bácsi a bátyád. Ő nem számít. - húzom el a számat. - Most hol van?

- Vásárol.

- Ühüm. - talán Frank bácsitól örököltem a jó alvásomat. Délig fel sem kell, csak utána hajlandó bemenni dolgozni. Tehát nem, nem hiszek édesapámnak, miszerint a nagybátyám vásárol reggel hétkor.

- Kérdezzek vissza ifjú hölgy? - kérdezi vigyorogva. - Édesanyád szerint nem volt senkid Londonba. Tudomás szerint soha nem volt senkid. Talán az az édes Tomy?

- Toby. - javítja ki Aaron aput. Felemeli a vízét és a pohár mögött somolyogni kezd.

- 12 voltam. - mondom szemet forgatva. - És nem volt a barátom.

- De. - mondják egyszerre. Megrázom a fejemet.

- Három napig. - támasztja meg az állát Aaron, ujjaival eltakarja a vigyorát. De nem sikerült neki, én pedig csak összehúzom rájuk a szememet és a kávémba kortyolok. Aaron és apu egymásra néznek, majd elnevetik magukat. Legjobb elfoglaltság számukra Allie csesztetése. Már csak Derek hiányzik.

- Hova mentek ti így ketten? - igyekszem nem feltűnően megfulladni a kávémtól. - Mármint Allie úgy néz ki, mint aki most kelt fel, hajkefét nem látott ahogyan látom. Aaron pedig... Te elég fitt vagy, de látszik a korán kelés jelei.