Fagyott mosoly

𝟓. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Másnap reggelemet egy zuhannyal kezdem. Felfogva a hajamat lépek be a zuhanykabinba. Egy almát csúsztatok a táskámba, két füzet mellé reggeli féleségként. Egy fehér, lenge inget vettem fel egy világosabb farmer rövidnadrág mellé. Miután összeszedtem a cuccaimat, felveszem az elnyűtt torna cipőmet, majd kilépek a lakásból. A kampusz olyan 20 percnyire van gyalog, de a társasház előtt Derek támaszkodik az autónak.

- Tudtad, hogy lassú vagy? 10 perce itt állok úgy, hogy 15 perccel ezelőtt keltem, és sikerült lezuhanyoznom és még reggeliznem is.

- Kicsit túlzásba estél, nem gondolod? - bököm meg a mellkasát.

- Igaz... Még csak 9 perce állok itt.

- Hol vannak a barátaid?

- Valamelyik még alszik, valamelyik már az egyetemen.

- Neked mikor van órád?

- Hétfőn akkor kezdődik az első előadásom, mint neked. A többi nap kicsit kaotikus, de megoldható, hogy vigyelek.

- Tudok gyalogolni, de köszönöm szépen, hogy elviszel. - nem fogok akadékoskodni, mert ő az egyetlen, aki mellé hajlandó vagyok beülni.

A kampuszra beérve elválnak útjaink. Derek-nek az egyetem túlsó végén van órája, nekem pedig az első emeleten. Az előadóterem előtt megpillantok egy ismerős arcot, Greg-et.

- Azt hittem elkésel. - jelenti ki, mikor mellé érek.

- Még 10 perc van az óra kezdéséig. - értetlenkedem.

- Akkor is azt hittem.

- Tudod gondolkodtam.

- Oh, jaj. Ott kezdődnek a bajok. - mondja fapofával. - Vicc volt. - válaszolja, mire felvonom a szemöldökömet, amolyan ,,tudtam, hogy csak viccelsz" fejjel. - Min gondolkodtál?

- Hogy lenne kedved a tanulótársamnak lenni?

- Hú, azta! - pislog nagyokat. Kérdésem láthatóan hirtelen érintette. - Ilyet még senki nem kérdezett tőlem.

- Mi ennek az oka?

- Te vagy az egyetlen emberi élőlény, akivel szóba állok. - ez egy bók volt. Azt hiszem. Nagyon nehéz kiismerni ezt a fickót.

- Értem.

- Várjunk! - emeli fel a mutatóujját. - Te miért állsz velem egyáltalán szóba?

- Miért ne állnék veled szóba? Kedves voltál hozzám. - már amennyire. - És egész szórakoztató vagy.

- Szórakoztató?

- Igen. - mondom neki bólogatva. - Kimért vagy, túlságosan is kimért.

- Ez egy bók volt?

- Valami olyasmi. - ingatom meg a fejemet. - Nem vagyok valami társasági ember, téged pedig már ismerlek. Már amennyire.

- Tehát... - köszörüli meg a torkát. - A barátom akarsz lenni?

- Igen.

- Plusz azt is akarod, hogy a tanulótársad legyek.

- Valahogy úgy.

- Hát rendben. - mondja egy bólintással.

- Ez mit jelent?

- Hogy lehetsz a tanulótársam. - engedélyezi, hogy töltsek vele időd. Oké... Sose fogom tudni kiismerni. SOSE.

- Köszönöm. - ismét azt hiszem...

- Mit szoktál festeni?

- Minden félét. Nincs konkrét témám.