Fagyott mosoly

𝟒𝟔. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Apu miután megismerkedett Staceyvel és Greggel felhívta Dereket, hogy menjen el vele elintézni valamit. Nem kötötte az orromra, hogy mit, én pedig nem kérdeztem meg. Aaronnak is el kellett mennie, mert edzése lesz, így én és Stacey maradtunk a konyhába. Barátnőm most csöndbe burkolózik, gondolkodik. Én is folyamatosan csak gondolkodom, és ez most sincs másképp. Végül felállok a pulttól és a festményeim felé veszem az irányt. Stacey csak felém fordul a széken.

- Azt szeretnéd, hogy befejezzem a nyomozást?

- Tessék? - kérdezek vissza, mert hirtelen nem tudom, mire gondolt.

- Nem szeretnéd, hogy kiderítsem, hogy Aaron igazat mond-e vagy hazudik?

- Satcey... - kezdek bele, de félbe szakít.

- Tudom, hogy rossz. - mondja felállva a székről és elindul felém. Megfogja a kezemet, úgy áll előttem. - Tudom, hogy nem érzed jól magad.

- Jól vagyok. - mondom, de még magamat sem tudom meggyőzni. - Jól leszek. - pontosítok, így annyira nem hangzik hazugságnak.

- Azt szeretném, hogy jól legyél. De úgy hiszem, hogy csak Aaron tud ebbe segíteni. És tudod jól, hogy csak egy szavadba kerül és eltávolítom a föld színéről. - mondja komolyan, mire felnevetek. - De nem hagyhatom, hogy egy félreértés miatt szenvedj. Se te, sem pedig ő.

- Milyen félreértés?

- Nem Aaront láttad. - jelenti ki, mire felvonom a szemöldökömet. - Nem ő csókolózott a lánnyal.

- Ezt ő mondta neked? Aaron?

- Igen.

- És hiszel neki?

- Te nem? - kérdez vissza, mire lenézek a cipőmre. Hinni akarok neki.

- Én láttam. Végig néztem.

- De láttad Aaron arcát? Teljesen biztos vagy benne, hogy ő volt? - kérdezi felvont szemöldökkel.

°°°

A lány elmosolyodik, mikor mindenki megszólal, hogy Boldog Újévet! Aaron a derekánál fogva közelebb húzza magához, majd elsuttogja a barna hajúnak, hogy boldog újévet. A lány még nagyobb mosolyra húzza a száját, majd Aaron tarkójánál fogva közelebb húzza magához. Aaronnak a magassága miatt le kell hajolnia a lányhoz, majd megfogva az arcát visszacsókolja. Fél szemmel a mellettem álló Robertre nézek, aki felhúzott orral, undorodva nézi ugyanazt, amit én. Én pedig ugyanúgy állok, mint Robert. Megdöbbenve, undorodva. Miután szétválnak a lány megpaskolja Aaron mellkasát. Majd Robert felé fordultam. Csúnyán rászóltam, és csak aztán indultam el kifelé. Aaron viszont nekem háttal volt...

°°°

- Nem... - válaszolok Stacey kérdésére. - Nem láttam az arcát. - egy idióta vagyok. Egy féleszű bolond, akinek meg kéne tiltani, hogy igyon. Te jó ég, nekem teljesen elmentek otthonról! - Meg kell keresnem.

- Részeg voltál! - fogja meg az alkaromat Stacey. - Nagyon részeg.

- Attól még ez nem mentség, Stacey! - mondom halkan elindulva a bejárati ajtóhoz. Magamra húzom a cipőmet, míg Stacey magához veszi a dolgait. - Nem mentség, hogy egy idióta vagyok!

- Allie, nézz rám! - kéri, mire megrázom a fejem. Szégyellem magam. Szégyellem magam a barátnőm előtt, a barátaim előtt... És Aaron előtt. Egy igazi barom vagyok! - Nézz rám! - erősködik Stacey tovább.

- Aaron pedig... - Aaron nem haragszik rám. És ez a legszörnyűbb az egészbe. Ő nem neheztel rám, sőt... Még így is igyekezett meggyőzni engem. Én pedig folyamatosan nemet mondtam, mert megbántódtam. Egy olyan dolog miatt, amit csak én értettem félre. - Én... - azt sem tudom mit akarok mondani. Valószínűleg csak el akarok süllyedni itt, ahol most állok, hogy soha többé ne kelljen szembenéznem Aaronnal.