Fagyott mosoly

𝟐. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

A tegnapi napunk nagy részét az idős hölgynél töltöttük. Apu, és Derek visszaszedték a tető egy részét, hogy megnézzék nem egy cserép mozdult-e el. De minden rendben volt. Mint kiderült, nem a tető ázott be, hanem a padláson néhány fa beszívta a vizet, ami ma reggel kiengedte magát. Ezért csöpögött a ,,tető."

Jelenleg pedig Derek mellett ülök, az autóban úton Orono-ba. Reggel nagyon sietettet, és azt hiszem rájöttem az okára. Sikerült apától úgy elhoznia a kocsit, hogy apu még csak nem is sejtette, hogy Derek elviszi az autót. Hisz apa adta oda neki a kulcsot.

- Szerinted mikor fogja észrevenni, hogy átvágtad? - kérdezem tőle. Felém fordul, majd megrázza a fejét.

- Nem átvágtam.

- De pontosan azt tetted.

- Én csak azt mondtam neki, hogy nyugodtan pihenjen a mai nap, majd én elviszem magunkat Orono-ba.

- Elhoztad a kocsiját! - rázom meg a fejemet, szórakozottan.

- De ő adta ide a kulcsokat.

- Amint rájön, le fog téged cseszni. - mondom neki, majd a combom alatt megszólal a telefonom.

- Emlegetett szamár. - jegyzi meg. Tényleg apu hív. - Ne vedd fel!

- Miért ne? Félsz, hogy le fog cseszni?

- Allie, ne. - felnevetek és elhúzom a kis zöld gombot. Derek mosolyogva ugyan, de rám emeli a középső ujját.

- Szia Allie!

- Hello apu!

- Kicsim, kérlek, hangosíts ki hagyj beszéljek a bátyáddal. - letakarom a mikrofon részét a telefonnak, majd Derek felé fordulok.

- Beszélni akar veled. - nagyon jól szórakozom Derek-en. Teszi magát, hogy nem fél apánk reakciójától, de mégis retteg.

- Szakítsd meg a hívást! Mondd azt, hogy elment a térerő, vagy hogy Derek épp tankol. Bármit!

- Derek épp tankol. - mondom a telefonba, tartva Derek-kel a szemkontaktust, de ő visszafordul az út felé. Úgy döntök, hogy kihangosítom aput, hogy Derek is hallja, de a szám elé teszem a kezemet, hogy jelezzem neki, maradjon csöndbe.

- Megvárom. - a szám elé kapom a kezemet, nehogy hangosan felnevessek. Lenémítom magunkat és Derek felé fordulok.

- Ezt beszívtad. - mondom neki és beharapom a számat, mert tényleg hangosan fel fogok nevetni. Derek mély levegőt vesz, majd azt kéri emeljem feljebb a telefont.

- Szia apa!

- Fiam! De örülök, hogy hallom a hangodat. Hozd vissza az autót!

- Már az út felét elhagytuk.

- Elvitted az autómat.

- Te adtad oda a kulcsot! - menti ki magát.

- ,,Ne fáraszd magad apu, Allie-vel elmegyünk, nem lesz semmi gond." - idézi vissza Derek korábbi szavait.

- Tényleg nem akartalak fárasztani téged.

- CSERÉBE ELVITTED AZ AUTÓMAT!

- Nem lesz semmi baja, megígérem. Visszahozom a legközelebbi szünetbe, cserébe pedig hozok 6 munkaerőt. - alkudozik. Nekem tátva marad a szám. Hogy miért? Mert Derek kihúzza magát a bajból, és még ő fog jól járni.

- Egy karc, egy horpadás vagy bármi más baja lesz a kocsimnak véged.

- Értettem főnök!

- Vigyázzatok magatokra! - majd leteszi a hívást. Derek diadalmas mosollyal fordul felém.