Fagyott mosoly

𝟒𝟎. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Mindig is úgy gondoltam, hogy az embereket nehéz megfejteni. A gondolkodás... Egyik embernek sem ugyanaz. Van, hogy nagyon hasonló, vagy nagyon különböző. De egyforma nincs. Mindig is lesz valami olyan dolog, amiről nem gondoljuk ugyanezt. És ezt most is így gondolom. Nem változott a véleményem.

Aaron azért keltette fel a figyelmemet, mert a gondolkodásunk igencsak hasonló volt. A meglátásunk, a világgal kapcsolatba, a hétköznapi dolgokkal, vagy akár a filmek terén. De a kávé viszont nagy különbség közöttünk. Míg én imádom, addig ő ki nem állhatja.

De még is... Meg volt az a különleges kapcsolat közöttünk, hogy beleláttunk egymásnak a fejébe. Hogy szavak nélkül megértettük egymást. És ez most... Jelen helyzetbe... Olyan távolinak érződik.

- Miért gondolod úgy, hogy el kell löknöd magadtól? - kérdezem felé fordulva. A kis hallba kevesen tartózkodnak. Halkan beszélünk, még is olyan hangosnak tűnik. Mikor Aaronra nézek, és mikor látom, hogy nem tudja mit válaszoljon, már azon gondolkodom, hogy inkább befogom a számat és felmegyek.

- Azon gondolkodtunk Derekkel... - fordulunk mindketten a hang irányába. Aaronra pillantok, aki csak a két srácnak szenteli a figyelmét, akik csak azért hagytak lent minket, hogy kibéküljünk. És az arcokat nézve, mármint Derek és Trent arcát elnézve, úgy tűnik felfogták a helyzetet. Meg nem fejeztük be a beszélgetést. És mikor Aaron is megszólalhatott volna, addigra a két fiú lent termett. Így is sok időt hagytak nekünk. És nekünk még ez sem volt elég! - Oh ne! - szólal meg Trent, mikor rám néz. Rám és a kétségbeesett arcomra. Aaron követi Trent pillantását. De én csak a bátyámra nézek és a kezébe tartott rekeszre. A tervem életbe lép, elé lépek és kivéve a kezéből a piákat kiindulok a hidegbe.

- Allie várj! - szól utánam Aaron, és ezt követően a lépéseit is meghallom magam mögött. - Kérlek! - megtorpanok. De csak míg oda szólok neki.

- Szeretném, ha boldog lennél Aaron! Mindig is ezt akartam. - majd kapva a pillanaton, hogy körülbelül egy velünk egy korú srác belép az épületbe, én abba a pillanatba ki. Aaron oda is követ. Majd nem sokkal később Trent és Derek is követ bennünket.

- Lassan indulnunk kell. - néznek Aaronra, aki felpattan a platóra, majd elkéri tőlem a rekeszt. Én bólintok nekik, majd elindulok felfelé. Minél gyorsabban. Fel és fel.

~~~

Már csak azt nem értem, hogy miért hagytam Staceynek, hogy kezelésbe vegyen. Smink ügyileg. Azt mondta, muszáj úgy kisminkelnie, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami növény. NÖVÉNY! A legjobb barátnőm növénynek nevezett. Majd aztán, miután kész lett a sminkkel, akkor pedig egy dögös csajnak, akit büszkén hívhat a legjobb barátnőjének.

Azt tanácsolta, hogy ma estére felejtsek el mindent, ami körülöttem zajlak. Még azt is felejtsem el, hogy ki vagyok. Amit erősen kétlek, hogy sikerülni fog.

Viszont arról is biztosított, hogy leitat. Ezt már csak egy röhögéssel tudtam véleményezni.

Majd Stacey eltűnt. Nem a lakásomba, nem a fürdőbe. Nem is a srácoknál fent. Mivel ott is kerestem. De ugyancsak eltűnt Aaron és Dominic, Caleb elmondása szerint, aki egy fekete inget aggatott magára. Platina szőke haját is beállította még egy nyakláncot is tett a nyakába. Majd megjelent Trent, majd Owen is. Aztán a bátyám is, mindenki fekete ingbe.

- Milyen szektorba csöppentem bele?

- A legjobba édesem!

- Hol van Stacey?