Fagyott mosoly

𝟏𝟓. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Mivel nem akartam útba lenni a parti szervezésnél így miután haza értünk rögtön a lakásomba vettem az irányt. Nem zártam kulcsra, mert teljesen felesleges lett volna. Ha a fiúknak nem nyitok ajtót, akkor rám törik. Még van néhány órám még mielőtt a buli egyáltalán elkezdődik. És mivel a fiúk, már a haza úton el voltak foglalva a buli szervezéssel, így most engem békén hagynak. A hálószobámba kinyitom az egyik szekrényt, ahová a tegnap vásárolt vásznat tettem. Emellett még vettem olajfestékeket, alapozófestékeket, különféle ecseteket, festőkést, palettát, terpentint és lakkot. Sőt még egy ecsettartót is. Bevásároltam, és elég nagy összeget hagytam a boltba. De cserébe a kedvenc ecsetjeimet és festékjeimet vettem meg, amiket évek óta tesztelget, hogy rájöjjek, melyik a legideálisabb számomra. Miután megtaláltam sokkal egyszerűbben tudtam neki kezdeni festeni.

Így most ugyanezeket beszereztem. A régi ecseteket és festékeket anyunál hagytam. Nem próbáltam meg az augusztusi incidens után újra festeni, helyette csak elzártam egy szekrénybe és anyunak adtam a kulcsot. Emlékszem anyu arcára, mikor elvette a kulcsokat. Emlékszem, hogy vonakodva vette el tőlem azt a kulcsot, amivel bezártam a jövőmet. Mert, ha belegondolunk ezt tettem.

De most vissza kell térnem a festéshez. Vissza AKAROK térni a festéshez. Elhatároztam. Akkor határoztam el, mikor Aaron átölelt fent a tetőn és azzal nyugtatott, hogy minden rendben lesz. És ezért mentem el megvenni a dolgokat.

Mikor először beléptem a lakásba, akkor nem a földes kanapét vettem először észre. Hanem a hatalmas két szárnyú ablakot, ami a város felé nyílik. Mert már akkor eldöntöttem, hogy ott fogok festeni. Kicsit majd tologatnom kell az asztalt, hogy kényelmesen odaférjek, de megoldom.

Kicipelem a vásznat és a vászontartót. Aztán arrébb tolom az étkező asztalt. A szobámból még kihozom a szatyrot, amiből még nem vettem ki az eszközöket és az asztalra teszem. Kiveszem a ceruza készletet, a festéket, az ecsetet és minden mást. Minden vadiúj, aminek nem feltétlen örülök. Sokkal jobban szeretem a bejáratott ecseteket használni.

A vászon nem nagy. Kicsivel nagyobb, mint egy A4-es lap. Ráteszem az állványra, majd a konyhából elhozom az egyik bárszéket a pult elől. Aztán leülök a vászon elé. És körülbelül itt meg is álltam. Minden egy karnyújtásnyira volt tőlem, de nem vettem semmit sem a kezembe. Nem bontottam ki az ecseteket, se a festékeket. Egyedül a vászonról húztam le a vékony nejlont.

A fehér vászonnal nézek farkasszemet. Érzem, hogy kiröhög. Nevet a szerencsétlen, nyomorult életemen. Azon, hogy egy ecsetet képtelen vagyok a kezembe fogni. Mély levegő Allie! Be kell szívnod a korai ősz levegőjét. De szélcsend volt és még mindig ugyanolyan meleg, mint egy vagy két héttel ezelőtt. Hátra hajtom a fejemet és a plafont kezdem el tanulmányozni. Nem olyan nehéz! Ecset, paletta, festék és a vászon. Az alap sorrend. Nem nehéz...

Most mégis a sírás kerülget. Összeszorul a torkom, mert tudom, hogy nem fog menni. A nagy lelkesedésemnek semmi értelme nem volt. Nem volt értelme, hogy mosolyogva dobáltam be a festékeket a kosaramba. Az alapszíneken kívül még néhány különleges színre is rátudtam venni magam. De jelenleg semmi értelme sem volt.

Zúg a fejem, ég a szemem. Csak akkor veszem észre, hogy sírok, mikor egy meleg könnycsepp végig folyik az arcomon. Megint elbuktam. És egyre nagyobbakat esem.

A bejárati ajtó alig hallhatóan megnyikordul. Semmi kopogás, vagy dörömbölés. Csak szimplán kinyitották az ajtót.

- Nem tudom mióta van szabad bejárásod a lakásomba. - szóltam úgy az illetőhöz, hogy nem néztem rá. Igyekszem nem feltűnően letörölni a könnyeket az arcomról. Ez is egy újabb bizonyíték mennyire gyenge vagyok. Minden átkozott könnycsepp csak egy újabb bizonyíték. Naiv voltam, hogy Aaron szavait egy pillanatig is elhittem. Nem azért, mert úgy gondolom nincs igaza. Csak tudom magamról, hogy menthetetlen vagyok. Aki mindennel csak el akarja kerülni a gyászt ahelyett, hogy megpróbálni feldolgozni. De, hogyan is engedhetném meg magamnak a tovább lépést? Mi jogon tenném? Devlon-nal szembe nem lenne igazságos.