Fagyott mosoly

𝟏𝟐. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Másodjára mosom meg az arcomat, hogy eltüntessem a sírás nyomait. De nem sikerül. Az orrom még mindig paradicsom vörös, ahogyan az arcom is. Úgy döntök, hogy hidegebb vízzel mosom meg harmadjára is. De nem segít.

- Minden rendben? - hangzik fel Aaron aggódó hangja az ajtó túlsó felén.

- Csak sírtam Aaron, nincs baj. - nyugtatom meg. Valamit motyog, amit nem hallok, majd újra megmosom az arcomat. Aztán kinyitom az ajtót és Aaron felé fordulok. A szemközti falnak támaszkodva vár rám. - Nagyon látszik, hogy sírtam?

- Szeretnéd, hogy hazudjak? - mosolyog rám. - Csak viccelek. Nem látszik annyira. - mondja még mindig mosolyogva. Aranyos, hogy el akarja hitetni velem, hogy nem látszik, hogy sírtam. Pedig tudom, hogy de. Bólintok, majd elindulok a bejárati ajtó felé.

- Köszönöm. - fordulok felé, mikor kulcsra zárta a bejárati ajtót. Felvont szemöldökkel néz felém.

- Micsodát? Hogy beengedtelek? - megrázom a fejem, majd egy ,,Oh" hagyja el a száját és folytatja. - Allie, ezt nem kell megköszönnöd.

- Úgy érzem, hogy de.

- Miért érzel így?

- Mert... Nem is tudom. Talán azért, mert nem hagytál ott egyedül. Pedig haragudnod kéne rám.

- Akkor se hagynálak ott, ha valami olyat tennél, ami miatt nagyon haragudnék rád. De nem tettél semmi rosszat, Allie. - már nyitni kezdem a számat, hogy megszólaljak, de feltartja a mutatóujját ezzel elnémítva. - Nem haragszom rád. Egyáltalán nem.

- Pedig kéne. - motyogom.

- Miért akarod, hogy haragudjak rád?

- Mert megérdemlem?! Nem tudom.

- Én is elmehettem volna hozzád, de nem tettem. Akkor most te is haragudni fogsz rám?

- Az más.

- Miért?

- Mert én tényleg ott jártam.

- Jobban éreznéd magad, hogyha azt mondom neked, hogy haragszom? - húzza fel a szemöldökét szórakozottan. Megrázom a fejemet, majd belecsípek a karjába. - Megbocsátok... Bár azt hozzáteszem, hogy nem is haragszok. - mondja kacsintva én pedig megingatom a fejemet, ő pedig halványan elmosolyodik. - Te megbocsátasz nekem?

- Mi miatt kéne megbocsátanom? - húzom össze a szememet.

- Amiért azt mondtam a bátyádnak, hogy tartson tőlem távol. - az arcomat fürkészi.

- Igen, meg.

- Látod? Kvittek vagyunk. - szállunk ki a liftből a negyediken. - Ki segít neked... - nem tudja befejezni a mondatot, mert szinte feltépik az ajtómat. Először Trent lép ki, majd utána Dominic és Caleb.

- Oh te jó ég! - fújja ki megkönnyebbülten a levegőt Trent. - A szívbajt hoztad ránk!

- De komolyan! Mi tök nyugodtan kiengedünk EGYEDÜL az utcára, de már 20 perce, hogy elmentél. - mondja sóhajtva Dominic. - Tudod, hogy milyen bűntudatunk van? - most magam elé képzeltem, hogy Dominic... A nagy, izmos, magas Dominic csípőre teszi a kezét, és röhöghetnékem támad. De nyelve egy nagyot elfojtom a kikívánkozó nevetést. Aaron-ra nézek, aki láthatóan jót szórakozik a fiúkon.

- Ahogy látom szereztél még egy segítő kezet. - mutat Caleb mögém Aaron-ra. - Mi van Wright? Hogy ment a látogatás apádnál?

- Az történt, amire számítottam. - vonja meg a vállát. Gyorsan változik a hangulata. A jól szórakozó Aaron-ból rögtön unott és rosszkedvű Aaron lett. Amint az apjáról kezdünk beszélni a hangulata teljesen megzuhan.