Fagyott mosoly

𝟏𝟑. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

- Stacey Avalon? - kérdez vissza tágra nyílt szemmel Hayley. - Most csak ugye szórakozol velem? - megrázom a fejemet. Hayley-nek elintéznie, hogy egy műszakba kerüljek vele. Bár úgy gondolom nem sokat kellett ez ügyben intézkednie. Lassan nyolc óra, ami azt jelenti, hogy nemsokára végzünk. Hayley a pult és a konyha között mászkál, és mindig mikor a pulthoz ér, ahol jelenleg én vagyok feltesz egy kérdést. - Nem, ezt nem mondhatod komolyan! - vagy nem éppen kérdést. Elmeséltem neki a drámai találkozást Stacey Avalon-nal, mire azonnal elkezdett faggatni.

- Pedig de. Viszont én eddig nem is találkoztam ezzel a Stacey Avalon-nal. Azt se tudom milyen szakon van, sőt... - zárom be a kasszát. - A nevét se hallottam még.

- Most már tudod ki, és egészen biztos vagyok, hogy meg is jegyzed a nevét. - mondja somolyogva. Hogy megjegyzem-e a nevét? Hayley teljesen meg van húzatva, amióta Stacey-ről beszélgetünk.

- Ő sem figyelt, hanem a telefonját nézte. Nem csak az én hibám. - húzom ki magam. Igen, nem figyeltem előre. Igen, neki mentem. De ha ő előre nézett volna akkor simán ki tudott volna kerülni. Mindketten hibásak vagyunk, mert figyelmetlenek voltunk.

- 300 dolláros póló?

- Annyi. - rázom meg a fejemet. 300 dollár soha életembe nem adnék ki egy pólóra. Ha megtehetném se. Egy darab pólóra, biztos, hogy nem.

- Uram atyám! Hát készülj fel! - mondja tágra nyitott szemmel.

- Mire? - összevont szemöldökkel fordulok Hayley felé, aki nem szól egy szót sem, csak a bejárat felé biccent. Nem, nem lehet itt. Lassan fordulok oda, ahová Hayley mutatott a fejével. Tényleg Stacey lépett be, laptoppal a hóna alatt. Remélem el is felejtett. Hisz egy ilyen ,,híres" lány, miért jegyezne meg egy magam fajtát...

- Már megint te? - forgatja meg a szemét. Ennyit a reménykedésnek, hogy elfelejtett.

- Szia, mit adhatok? - mély levegő Allie, nem lesz gond. Kis gúnyolódást kibírok. Eddig is kibírtam, most is kibírok. Nem ő lesz az, aki majd ki fog rajtam.

- Mézes-mázos hangnem? - vonja fel a szemöldökét. - Nem, ez nálam nem játszik. - rázza meg a fejét. Az biztos, hogy ez a lány a türelmemet teszteli. Az a baj, hogy nap vége van, és egyszer a türelmemnek is vége szakad.

- Csak megkérdeztem mit adhatok. - vonom rá össze a szememet. Semmi mézes, semmi mázos nem volt a hangomba. Csak egy kérdés, amit egy barista kérdez a vendégtől. Mit. Adhatok.

- Teljesen mindegy. Jeges kávét kérnék, fahéjjal.

- Más valamit?

- Igen. - teszi a pultra a kezét, majd közelebb hajol hozzám. Zöld szeme az utálattól csillog. - A kezembe kérem, nem pedig a mellkasomra. - mondja egy gonosz vigyorral az arcán. - Kártyával fizetek. - elé csúsztatom a terminált, majd miután fizetett a blokkot a kezébe adom. A pultnál átveszik a helyemet, én pedig elkészítem a fahéjas jegeskávét.

~~~

Fortyogok magamba, míg lefőzöm a kávét. Akkor is fortyogok, amikor a jeget teszem bele, vagy amikor a fahéjat. Igazán kíváncsivá tett ez a Stacey Avalon és a viselkedése. Gimibe a menő csajok csoportosan jártak. A menő lány és a ,,barátai." Viszont Stacey-nek nincsen kísérete. A folyosón sem volt. És most sincs. Csak egy laptop a hóna alatt. A pultra teszem a kávét, majd egy erőltetett mosollyal szólok Stacey-nek. Elveszi a kávét, majd egy kösz féleséget motyogva elmegy egy sarki asztalhoz.

- Még szinte meg is úsztad.

- Hogy érted? - nem fordulok Hayley felé, úgy teszem fel a kérdésemet. - Ennél durvábbra számítsak? - kérdezem tettetett félelemmel. - Vannak csicskái, akiket rám küld? Vagy az apja egy ninja, aki eljön értem? Oh, várj! - most fordulok Hayley felé felemelt mutatóujjal. - Tuti, hogy vámpír és ki fogja szívni a véremet. - Hayley hangosan felnevet, majd megrázza a fejét. Én is ugyanezt teszem.