Fagyott mosoly

𝟑𝟕. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Másnap hajnalba halkan készülődöm össze, hogy ne keltsem fel Stacey-t, aki tegnap szó nélkül utánam rohant. Mint kiderült a szakítás tárgyát nem hallották, csak az üvöltözés és az utána való kirohanásomból állapították meg, hogy vége. Stacey akkor bizonyosodott meg róla, mikor a kezemre nézett, majd a könnyázta arcomra. Attól függetlenül, hogy Aaron most azt sugallta, hogy nem bízik bennem, tudom, hogy de. Legalábbis nagyon, de nagyon reménykedem, hogy de.

Minden sminkelési tehetségemet bevetettem, hogy valamennyire elvonjam a figyelmet a piros szememről. De a duzzadságot nem tudom semmivel sem leplezni. Sem szempillaspirállal, sem pedig alapozóval. Semmivel. Négyszer tettem az ölembe a kezemet, miközben a szememet húztam ki, mert egyszerűen csak nehéz volt megtartani a kezemet. Aaron mondata folyamatosan csak visszhangzik a fülembe és nem tudom leállítani.

,,Attól függetlenül, hogy régen jók voltunk, nem azt jelenti, hogy most is azok vagyunk."

~~~

Aaron és Derek a lakásom előtt vártak meg. Mikor kilépek Derek elkezd először engem, majd Aaron-t méregetni. Összevonja a szemöldökét, én pedig felemelt fejjel kezdek bele a meggyőzésébe, hogy tartsa a száját a mai nap. Válaszul, csak annyit mondott, hogy anyu át fog látni a színjátékon. Én pedig azon imádkozok, hogy ne.

Hátul foglaltam helyet, meghagytam a két fiúnak, hogy üljenek elől. Amúgy is aludni szándékoztam, így magam alá gyűrve egy pulcsit ráfeküdtem. 20 perc elteltével majdnem sikerült is elaludnom, mikor Derek megszólal.

- Mi történt? - nem vallat, nem pedig ráförmed Aaron-ra. Csak szimplán kíváncsi és, mint egy barát érdeklődik a barátja után. Aaron nem válaszol rögtön. - Alszik. - mondja a bátyám, mikor észreveszi, hogy Aaron hezitál. Na ez érdekes lesz!

- Elbasztam. - jelenti ki egyszerűen. - Elbasztam és fogalmam sincs miért csináltam. Olyan dolgot hagytam, amiről tudtam, hogy nem végződhet jól.

- Mire gondolsz?

- Ennyi a lényeg. - válaszolja Aaron egy fáradt sóhaj kíséretével.

- Ugyan ne csináld! Mi történt? Az egyik pillanatba még ragyogtatok, mint Dominic hasán a jégkocka. - igyekszem nem összehúzni a bátyám fura hasonlatán a szemöldökömet. - A másik pillanatba beütött a krakk. - előttem az ülés megmozdul. Minden színészi tehetségemre szükség van, hogy alvást színleljek, és hogy Aaron most ez egyszer el is higgye.

- Mikor az eljegyzés megtörtént, mi tényleg barátok voltunk. Sőt utána is csak barátok voltunk egy hazugsággal a nyakunkba.

- Megjátszottátok a eljegyzést? - Aaron nem válaszol.

- Az eljegyzés napján Wells-be voltunk, a családi látogatáson. Allie volt az, aki megvédett, és ez csúszott ki a száján. - kis hatásszünet, majd folytatja. - Csak szimplán belementem, mert úgy gondoltam, hogy Allie nem akar újra összejönni velem.

- Te újra össze akartál jönni vele?

- Én akkor is szerettem, mikor azt hittem elhagyott. Viszont meglepett, mert az érzések kölcsönösek voltak. Azóta gondolkodtam mivel lehetne enyhíteni ezt a hazugságot, hogy milyen körülmények között kéne szakítani, hogy olyan hatást keltsünk, hogy vége, miközben nem sérülünk. Nem sikerült, Derek. - mondja ezt halkan.

- Akkor Robert péppé verése a terv része volt?

- Nem, sajnos ott elszakadt a cérna.

- Olyan érdekes, hogy én lenyugodtam az egyetemen, te pedig épp az ellenkezője. - válaszol a bátyám felröhögve. Viszont Aaron nem röhög vele. - Mi lett volna, ha nem megyünk be a srácokkal?