Fagyott mosoly

𝟐𝟏. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Hétfő reggel Greg-gel nem a kávézóba találkoztunk, hanem az egyetemen. Őt kértem meg, hogy segítsen körbe vezetni Robert-tet. Épp az egyetem kapuját akarom kinyitni, mikor egy szőke hajú srác udvariasan kinyitja nekem. Megköszönöm neki, majd intek Greg-nek. Odasétálok mellé.

- Kezdtem azt hinni, hogy meghaltál a hétvége folyamán. Mind a két napot lemondtad.

- Igen, sok minden közbe jött. – mondom neki átnyújtva a kávéját. Megköszöni, majd felhúzott szemöldökkel fordul felém. – Derek-kel volt egy incidens. – még mindig fent tartja a szemöldökét, hogy magyarázatot vár. – Felszívódott három napig. A szombatot azért mondtam le. A vasárnapot azért, mert Derek-kel voltam. Azután a beszélgetés után pedig nem volt semmi kedvem tanulni, ne haragudj.

- Derek egy idióta.

- Nem is mondtam el mit mondott.

- Eltűnt három napig, ami téged láthatóan zavart. Majd másnap gondolom bocsánatot akart kérni, de a beszélgetés elfajult, mert megint elhúztad a szádat. Utána pedig nem volt kedved tanulni. Tehát Derek egy idióta.

- Ő a testvérem.

- Oké, de attól még egy idióta. Ki a másik idióta, akit körbe kell vezetni? Nem tudom tisztába vagy-e vele, hogy én csak veled voltam olyan kedves, hogy önként körbe vezettelek.

- Én pedig most megkérlek, hogy segíts körbe vezetni Robert-et, mert a barátom vagy.

- Várjunk… Milyen Robert?

- Oh nem! – fordulok a hang felé. Robert éppen most lépett be az épületbe, majd egy sóhaj hagyja el a száját, mikor meglát. – Nem mondhatod komolyan, hogy kifogtad az egyetem legunalmasabb emberét! – fordul felém Greg-re utalva.

- Mit keresel te itt? – kérdezi Greg, és úgy néz Robert-re, mint akit le akar hányni.

- Anya nem mondta neked, hogy Orono-ba jövök?

- Anya? – kérdezem kidülledt szemekkel.

- Anyával már egy ideje nem beszéltem, seggfej. – húzza össze a szemét Greg.

- Mi folyik itt?

- Bemutatom neked Robert Daylon-t, a világ legidegesítőbb bátyját.

- Te sokkal idegesítőbb vagy, öcsi! – húzza el a száját Robert. – Allie-t pedig ismerem.

- Miért vagy itt? Akár mehetnél is.

- Inkább maradok. – kacsint a testvérére Robert. – Indulhatunk? – fordul felém.

- Én… Nem… - fogalmam sincs, hogy mit akarok tudni. Túlságosan is sokkolt a tény, hogy két testvérrel állok szembe. A legszörnyűbb, hogy Greg-ről nem is tudtam, hogy van testvére.

- Azt mondtad neki, hogy nincs testvéred? – fordul Greg felé.

- Sosem jöttél szóba, testvér. – fintorog Greg.

- Azt hittem egyke vagy. – fordulok Greg felé.

- Sajnos nincs olyan szerencsém.

- Én vagyok a legjobb dolog az életébe.

- Akarod mondani a legrosszabb?

- Uram atyám! – végre megjön a hangom, majd elnevetem magam. – Most úgy érzem magam, mint Derek! – mondom még mindig nevetve. A két srác furcsán néz rám, de én nem törődők velük, csak még jobban elkezdek nevetni. Fel sem tűnt, hogy Robert mennyire hasonlít Greg-re. A szemük és a hajuk színe is egyforma. Az arcvonásokról ne is beszéljünk. Annyi a különbség közöttük, hogy Robert magasabb és sokkal izmosabb, mint Greg.