Fagyott mosoly

𝟏𝟎. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Hirtelen riadok fel az álmomból. Próbálom realizálni hol is vagyok, mert ez biztos, hogy nem a hálószobámba. Mint akit leütöttek úgy aludtam. Kifújom a levegőt, mikor rájövök, hogy a nappaliba vagyok, pontosabban a kanapén. Megdörzsölöm a szememet, majd körbe nézek. Pillantásom az olvadt mirelit zöldégre esik, ami az asztalon van. Hatalmas víztócsa van a földön, ahová még mindig csöpög a víz. Egy pléd van rajtam, de nem rémlik, hogy hajnalba elmentem volna plédért. Az rémlik, hogy Aaron itt volt. Itt volt annak ellenére, hogy megkérte a bátyámat, hogy tartson tőle távol. Beszélgettünk. Főleg a levélről, a múlt nyárról és rájöttünk, hogy az apja mennyire egy szemétláda alak. Ami ugyan sosem volt rejtély. Csak most hagytuk, hogy ez a szemét éket verjen közém és Aaron közé. Utána pedig itt maradt. Folytattuk a beszélgetést. Én pedig ezer meg ezer kérdéssel bombáztam. Ő pedig mindet megválaszolta.

Még magamhoz képest is sokáig aludtam. Pedig nem a korán kelő típus vagyok. Lassan délután egy óra én pedig még mindig az ágyban terpesztek. Pontosabban a kanapén. Nincs kedvem még kávézni sem. Viszont még van egy két elintézni valóm a mai nap.

Így felkeltem. Összehajtom a plédet, majd a kanapé hátuljára teszem. Még mielőtt a konyhába megyek a hálószobába veszem az irányt a telefonomért. Lehúzom töltőről, majd feloldom. Három üzenetem érkezett. Egy anyutól, egy Derek-től és egy ismeretlen számtól. Sorba megnyitom őket.

Anyu: Remélem minden rendben veled, Allie! Ma este jó lenne, ha felhívnál. Puszi: Anya

Derek: Ma mész valahova? - már rögtön írom is a kérdésére a választ, ami egy másik kérdés.

Én: Miért? - nem válaszol rögtön, így az ismeretlen számtól érkezett üzenetet is megnyitom.

Ismeretlen: Szia Szépségem!

Én: Ismerlek? - szemet forgatva írok vissza az ,,ismeretlennek." Tőle viszont azonnal kapom a választ.

Ismeretlen: Nem tudom, ismersz?

Én: Mit szeretnél? Még jobb kérdés. Honnan van meg a számom? - míg várom a válaszát addig gyorsan átírom a nevét.

Trent: Vicces sztori! 😊

Én: Csupa fül vagyok!

Trent: Majd elmondom. Szemtől szembe, mikor találkozunk. Ami nemsokára meg is történik. 😉

Én: A kérdést pedig galambbal küldöd? Mert még nem kaptam meg.

Trent: 😊 😊

Trent: Mozi est van. Itt a helyed!

Én: Milyen aranyos vagy, hogy megkérdezed van-e kedvem felmenni! Te kis cukorfalat ! - megforgatom a szemem, majd a kávéfőzőhöz sétálok.

Trent: Ugyan, mindketten tudjuk, hogy van kedved. Most miért fárasszalak ilyen buta kérdésekkel?

Én: Ma nem érek rá.

Trent: 🤨

Trent: Pardon?

Trent: Mégis mit csinálsz?

Én: Nem tartozom neked magyarázattal.

Trent: Lemondod a mozi estet. Tartozol magyarázattal.