Fagyott mosoly

𝟑𝟖. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Aaron nagymamája, Martha belekarolva a kezembe vezet az ebédlő felé. Közben áradozik Aaronról, hogy milyen jó ízlésem van, hogy jó döntést hoztam mikor igent mondtam neki, vagy hogy az unokája a legjobb választás. Megdicsért újra és újra, hogy milyen szép vagyok, és hogy milyen érdekes a hajam. De a haj dicséretből Derek is kapott, és neki is megjegyezte, hogy milyen megtermett ifjú, biztosan üldözik a lányok. Dawn erre csak felhorkant, majd azt mondta a nagymamájának, hogy Derek nem is néz ki jól. Martha csak elhúzta a száját, majd megmondta a kislánynak, hogy majd az ízlése is jó lesz, ha megnő. Dawn erre csak Derek-re húzta össze a szemét, és azt mondta, hogy: ,,Miért nem nézel ki jobban?"

Aaron az anyjával halad hátul, de folyamatosan röhög, mikor Dawn szidni kezdi a bátyámat. Tőlem bocsánatot kért, hogy ilyet mond rá, mire én azt feleltem, hogy nyugodtan leépítheti az egóját, mert amúgy is nagy. Derek a karomba vágott. Már visszaütni készültem, mikor megjelent Eric Wright előttünk. Egy fehér ingbe van és öltöny nadrágba. Azt hittem Aaron öltözött ki a fekete ingjével, de az apja felül múlta. Pillantásom rögtön Megan-re siklik, hogy megnézzem ő mibe van. Egy fekete, csinos, garbós ruha van a köténye alatt. Folytatom Martha nagyival, aki egy kék virágokkal díszített, szintén egy fekete ruhában lépked mellettem. Dawn piros csíkokkal díszitett ugyancsak fekete ruhába van. Aztán nézek magamra a fehér, csipkés ruhámra, ami egyáltalán nem illik ide. A bátyám sötétkék ingje, ami úgy néz ki, mint ami bármelyik percben szétszakadhat a hatalmas izmai miatt, is ideillik.

- Miért méregetsz mindenkit? - csapódik mellém Aaron, miután Martha és Megan a konyhába veszik az irányt. Eric csak egy pillanatig jelent meg, utána el is tűnt a nappaliba.

- Ha tudtam volna, hogy kötelező a fekete akkor nem balra, hanem jobbra nyúltam volna a szekrényembe. - húzom rá össze a szememet. Aaron elmosolyodik. - Ne mosolyogj!

- Miért ne?

- Mert idegesít.

- Idegesít?

- Igen. Nagyon idegesít, hogy itt vigyorogsz mintha minden rendben lenne, miközben semmi sincs rendben.

- Szeretnéd, hogy bocsánatot kérjek?

- Sok mindent szeretnék, de igen. Ez az egyik.

- Tehát azt mondod, hogy a féltékenységemnek semmijen alapja nem volt? - dönti félre a fejét egyenesen rám nézve. Persze a mosolya az arcán csak úgy ragyog. Derekkel tökéletesen passzolnak egymáshoz. Mindkettőjük fő célja az én bosszantásom.

- Neked mi bajod? - komolyan nem értem mi baja van, miért vigyorog, vagy egyszerűen ő miért nem érzi a tegnapi veszekedés hátra ütőit. Nem értem és most nincs is kedvem megérteni.

- Semmi, feltettem egy kérdést.

- Tudod elég szar kérdés és nem vagyok hajlandó erre válaszolni. - csúszom ki a kezei közül, majd elindulok Megan és Martha után a konyhába. Boldogítsa a barátját, úgy tűnik ő többet tud róla, mint én.

~~~

A hatalmas étkezőasztalhoz leülve mindenki abba hagyta a kellemes csevejt. Egyszerűen csak érezni lehetett, hogy mindenki feszeng és nem lehet csak úgy random dolgokról beszélni. Kivéve persze Martha nagyit, akinek hatalmas mosoly van az arcán. Most épp a mellette ülő Dawnnal beszélget. Olyan halkan, hogy én az asztal túlsó feléről nem hallom. Jobb oldalamon a jegyesem, a bal oldalamon a bátyám ül. Martha nagyi mellett ugye Dawn a másik oldalán a szék üres. A két asztalfőn Megan és Eric ül. Egyenes tartással.