Fagyott mosoly

𝟏𝟏. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

- Tudod már milyen színűre szeretnéd? - kérdezi a bátyám a festék soron sétálva. Megrázom a fejem válaszol, magamba pedig újra és újra átpörgetem a lakás helyiségeit.

- A legolcsóbbat. - vonom meg a vállamat.

- Allie, valószínűleg ebbe a lakásba fogsz lakni az egyetem végéig. Csináld olyanra, amilyenre szeretnéd. Ne a pénz határozza meg!

- Azért nem szeretnék elszegényedni egy lakás festés miatt. - pillantok oldalra a bátyámra.

- Nem is azt mondtam, hogy a legdrágábbat vedd meg. De nem kell a legolcsóbbat. Ha kell fizetek.

- Nagylelkű vagy köszönöm. - bólintok. - Viszont meg kell tanulnom bánni a pénzzel.

- Ugyan, már kis korunkba megtanultad, hogy spórolj, tegyél félre, és költs szükséges dolgokra. ,,Jaj Derek az a nyalóka 2 dollár, mikor tanáltam 1 dollárért is." Vagy a személyes kedvencem... ,,Derek te idióta, ez csak egy fekete póló. Egy sima egyszerű póló. amit megvehettél volna fél áron egy másik boltba." - idézi vissza néhány mondatomat. - Közben pedig az egy márkás póló volt.

- Csak egy sima egyszerű fekete pólóról beszéltünk. Még minta sem volt rajta. - rázom meg a fejemet.

- Én csak azt mondom, hogy félre tettél elég pénzt ahhoz, hogy normális festéket vegyél. Viszont annak sincs értelme, hogy lefested olcsó festékkel két hónap után pedig újra fested. - mutatja fel a mutató ujját. Ebben igaza van. - Csináld meg az álom otthonodat. Három évről beszélünk.

- Ahhoz bútorokat is kéne cseréljek.

- Allie, segítek! Ne aggódj már a pénz miatt!

- De nem szeretem, ha rám költöd a pénzedet.

- Mert túl büszke vagy?

- Nem, azért nem, mert...

- Mert túl büszke vagy, és nincs szükséged segítségre.

- Azért nem mindegy, hogy egy átfestésről vagy ételhiányról beszélünk. Ha nagyon szükségem lenne a segítségre nem tagadnám meg. De ez csak egy lakás, ami jó állapotba van. Nem szükséges a felújítás.

- Egy lakás, amit szeretnél otthonosabbá tenni. Sokkal jobb érzés a saját otthonodba bemenni, mint egy idegenébe.

- Ti mit cseréltetek ki a lakásotokba?

- Mindent.

- Mindent??

- Igen. Szörnyű bútorok voltak. Volt, ami nem tetszett, volt, amit már evett a penész, de olyan is volt, aminek a lába helyére egy konzerves dobozt tettek.

- Komolyan? - bólint. - Mennyibe fájt nektek?

- Az idei nyáron ledolgoztuk az árát úgy, hogy túlóráztunk. Mind a 7-en.

- Nem is akarom hallani a számokat. - emelem fel a kezemet.

- De gondolj arra, hogy dolgozni fogsz. Hogy állsz az állás kereséssel?

- Holnap kezdek a kávézóba.

- Komolyan? Akkor tényleg nem értelek. Munkád is van.

- Szerintem most átfestem a lakást, és jövőhéten eljövök bútort nézni. - mondom el a tervemet, mert ha bevallom, ha nem Derek-nek igaza van. Otthonosabbá kell tennem, mert jobb haza menni, mint egy lakásba, amit csak otthonomnak nevezek, de igazából nem az. A baleset után Wells elvesztette az otthon fogalmát, Londonba pedig fura volt anyánál. Ennek kell lennie az otthonomnak. Ha hazajövök, akkor nem egy kaméleonos srác lakásába akarok, hanem a sajátomba.