Fagyott mosoly

𝟑𝟑. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Ez a szoba fel. Lett. Forgatva.

Az ágy az oldalára van állítva, a szekrény elé, hogy kényelmesen beférjen az étkezőasztal. Az össze bútor sötétbarna kivétel nélkül. Mikor belépünk, bal kéz felé van a falra szerelt tv, szekrény, amin néhány szétszórt könyv hever, illetve egy kép keret. A képen két idős ember van, közöttük egy gyerekkel, aki pedig Owen kicsi korába. A szem formája és a holló fekete haja árulta el. A mellette lévő falon van egy hatalmas ablak, amin egy gyönyörű függöny van széthúzva. A tv-vel szemközti falnál állhat az ágy. Az ablakkal szemközti falon pedig az íróasztal, néhány polccal és a ruhásszekrénnyel. A függöny, az alatta lévő kipárnázott pad, (amire rátették a felfordított ágy ágyneműjét), az ágynemű és a falak pedig khaki zöld színben pompáznak. Az egész tökéletes összhangba van.

- Úgy érzem még senki sem elég részeg, így én, mint az okos Caleb - emeli meg a kalapját. - kitalálta, hogy játszunk sörpongot. - mondja vigyorogva.

- Szerintem már te így is felöntöttél a garatra. - mondja Luke, leülve az egyik szabad székre.

- Én tökéletesen érzem magam. - mondja ringatózva a zenére. A többiek csak mosolyogva rázzák a fejüket, Caleb-et nézve. Dominic és Stacey halk beszélgetést folytatnak mellettünk, de a zene és az alapzaj miatt nem tudok semmit kivenni belőle.

- Ne hallgatózz már! - szorítja meg a csípőmet a mellettem álló Aaron. Felnézek rá és összevonom a szemöldökömet. A kezemet feltűnés nélkül a karjához irányítom, majd a bicepsze felső részébe csípek. Ő is összevonja a szemöldökét.

- Nem hallgatózom! - mondom megrázva a fejem.

- Nem?? Akkor miért nőtt hirtelen kétszer akkorára a füled?

- Csak szimplán aggódom. - vonom meg a vállamat, és elfordítom róla a fejem. Aaron elém áll ismét felhúzott szemöldökkel.

- Mégis miért aggódsz?

- Dominic épségéért. - húzom ki magam. Tényleg nem akartam hallgatózni. Az csúnya dolog, mondták még régen kiskoromba apuék. De nem bántam volna, ha kihallok egy s mást.

- Miért lett az oldalára fordítva az ágyam? - kérdezi Owen minden beszélgetést félbeszakítva, mikor leveszi a pulóverét.

- Az az én ötletem volt! - esik be az ajtón Trent. Ő miatta sem kell aggódni, hogy nem ivott eleget.

- Gondolom nem kell aggódni a szükségleted kielégítése miatt. - lép be mögötte Derek vigyorogva. Kibújok Aaron karja alól, hogy megöleljem a bátyámat. A héten most sem találkoztunk sokszor, pedig szinte mindig itt voltam a srácoknál. Derek pedig sehol. - Szerintem miattad sem kell aggódni, hogy nem ittál eleget. - mondja nekem beleszagolva a levegőbe. - Olyan szagod van, mint egy alkoholistának.

- Nem. - mondom megrázva a fejemet. - Az Trent. - mutatok a falnak dőlt Trent-nek, aki ugyan vigyorog, de felmutatja a középső ujját. Én csak mosolygok, majd kiöltöm a nyelvemet rá.

- Ő itt Spencer. - mutat a mellette álló lányra Derek. Én csak biccentek neki, majd visszaállok a jegyesem mellé. Jegyesem... Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne röhögjek azért, mert gondolatba Aaron-t a jegyesemnek hívtam. Jegyesem... Aaron. Aaron a jegyesem. - Aaron-t és Allie-t ismered.

- A felirat szerint a friss házasok. - mondja nekünk biccentve.

- Gondolom Trent felelt azokért a feliratokért. Ő ott a göndör hajú. - mutat Derek Trent felé.

- Nem mondom el még egyszer, miért lettek friss házasok. - válaszolja Derek-nek összehúzott szemöldökkel. - Szia Spencer, remélem te vagy az oka, hogy Mr. Abbot már nem akkora pöcs mostanában. Már csak egy kicsit. - vigyorog Trent a bátyámra összeszorítva a mutató és a hüvelykujját, hogy mutassa a ,,kicsit."