Fagyott mosoly

𝟓𝟑. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el, mikor úgy döntöttem belemegyek, hogy mindenkit elvigyünk szülinapozni Bostonba.

Igen, a választásunk Bostonra esett. Trent előszőr Las Vegast dobta fel ötletnek, amibe majdnem belementem, de aztán eszembe jutott Aaron, akinek nem igazán ajánlott a hosszú utazás. Főleg nem repülővel.

Las Vegasi bulit akarnak, amit Bostonban fogunk megtartani. Őszintén nem viszolygok annyira a bulitól, mint én azt hittem, mert kiérve Oronoból olyan, mintha a terheim felét ledobnám a vállamról. Ami megkönnyebbüléssel tölt el.

Két autóval megyünk, nagyjából három és fél órát fogunk tartózkodni az utakon. Dominic az egyik sofőr, Derek a másik. Dominic mellé ült Stacey, Owen, Luke és Trent. Esküszöm ők úszták meg a legjobban, hisz Derek mellé Spencer, Aaron, Caleb, és én ültünk be. Caleb akadékoskodott, hogy ő akar középre ülni, mert úgy „nincs rosszul", de Derek és Aaron is az orrnyergüket fogva sóhajtva leállították. Úgy tűnik bennük is realizálódott, hogy mégis mi történhet az elkövetkezendő két napba.

Végül én ültem középre, Caleb a jobbomon foglalt helyet, Aaron pedig a baloldalamon. Csakhogy ez nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan azt terveztem. Caleb, mint mondtam nagyon középre akart ülni, és mivel nem így lett nagyjából két percre be is duzzogodt. Majd végül ez a sértődöttsége eltűnt, mint a kámfor, azt akarta, hogy Aaron üljön középre. Az ötlete mellett az az érv szolgált, hogy nem akar kiabálni neki, ha hozzá akar szólni. Majd aztán a végleges döntés megszületése után a vállamra hajtotta a fejét. Aaron pedig lelökte rólam, majd azt mondta Calebnek, hogy majd beszélniük kell. Erre csak szalutált egyet, majd előrébb csúszott, hogy Spencert kezdje el zaklatni. A bátyám ezt mind a visszapillantóból nézte végig.

Út közben egyszer tankoltunk, a találkozó hely, pedig szintén egy benzinkúton volt. Mi értünk ide hamarabb, Dominicék olyan tíz perccel később érkeztek meg.

- Mikor voltál utoljára Bostonban? - egy kis kávézóba ülünk, mivel nagyjából a mindegyik férfi egyed megéhezett. Luke teszi fel a kérdést Dominicnak, majd a szendvicsébe harap. Dominic hátra dőlve Stacey székének a háttámlájára teszi a kezét.

- Karácsony után. - vonja meg a vállát Dominic. Stacey összevont szemöldökkel fordul felé. Én is így teszek.

Dominic nem nagyon beszélt a családi hátteréről, de azt tudom, hogy az ő apja sem remekelt az év legjobb apja címben. Aaron a derekamra teszi a kezét, majd a fülemhez hajolva azt mondja ne legyek ennyire kíváncsi. A combjába csípve nézek Lukera, hátha ő elmond nekem valamit, de csak megrázza a fejét.

- Még mindig Bostonban van? - kérdezi Aaron, hogy kimentse a barátját a három kíváncsi női tekintet elől. Stacey megköszörüli a torkát, majd a kávéjába iszik. Spencer Derek felé fordul, valamit kérdezni, de Derek csak legyint, hogy később.

- Azt hiszem. - ismételten megvonja a vállát. - Anyu miatt jöttem, a fateromat elkerültem.

- Mióta nem találkoztál vele? - kérdezi Stacey. Dominic felé néz, majd sóhajt egyet.

- Mióta az egyetemen vagyok. - fogja meg a barátnőm vállát.

Érdekes, hogy akikkel most körül vagyok véve, mindegyiküknek zűrös a családja, vagy éppen a gyerekkoruk. Mondjuk Spencerről nem sokat tudok, viszont azzal tisztában vagyok, hogy a nővére árnyékába nőtt fel. Elizabeth, bátyám első kiszemeltje itt az egyetemen, eléggé elnyomta Spencert. El is határozom, hogy miután hazamentünk szeretném Spencert közelebbről megismerni. Derekkel tökéletes párt alkotnak. Szó szerint tökéleteset.