Fagyott mosoly

𝟑𝟔. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Greg megvonja a vállát, mikor újra megkérem, hogy mondja el mi is folyik épp. Aaron és Robert hajszál híján egymásnak esnek. Így itt hagyom Greg-et és a két fiúhoz megyek. Átkarolom Aaron derekát, ezzel magamra vonva a figyelmét. Rámosolygok.

- Nem megyünk valami halkabb helyiségbe, hogy el tudd mesélni milyen volt Spanyolország? - kérdezi Robert közelebb lépve egy lépést. Nem foglalkozik Aaron figyelmeztető pillantásával. Sőt pillantásra sem méltatja.

- Allie eléggé kimerült szerintem, hogy ezzel foglalkozzon. - jön mellénk Greg - Vagyis veled. - mondja az orra alatt, mire Aaron elmosolyodik. - Majd holnap... - de nem tudja befejezni, mert Robert félbeszakítja.

- Allie, szerintem tud beszélni magától minden segítség nélkül. - mondja nyugodtan Greg-re és Aaron-ra pillantva. Aztán Aaron Greg-re néz felhúzott szemöldökkel, aki csak megrázza a fejét. Mióta kommunikálnak ők ketten? Méghozzá szavak nélkül?

- Nem hiszem, hogy ebbe a lakásba van halk helyiség. - mondom, mire Robert elhúzza a száját. Majd megvonja a vállát és szétnéz. Mintha keresne valakit.

- Jó akkor holnap találkozunk a kávézóba. - mondja megölelve, majd Greg-gel együtt elmegy. Egyszer még hátra fordul, hogy megnézze magának Aaron-t. Mi a fene?

- Mégis mi volt ez? - kérdezem Aaron felé fordulva, aki a bejárati ajtót szuggerálja.

- Szépségem, örülök, hogy itthon vagy, de én szerintem most megyek. - mondja Trent, látszik, hogy ki akarja menteni magát ebből a beszélgetésből. De még mielőtt elmehetett volna mellettem megfogom a kezét.

- Te tudod mi folyik itt? - kérdezem tőle nem foglalkozva a mögöttem álló Aaron-nal. Ő viszont elnéz a fejem fölött egyenesen az említett személyre. Én nem nézek rá, de tudom, hogy Trent most engedélyt kért. Aaron pedig megrázta a fejét.

- Igen, de nem. - mondja vigyorogva, mire összevonom a szemöldökömet, majd elengedem az útjára. Újra Aaron felé fordulok, aki nem néz rám. Így a szememmel mindenhol Stacey-t, Dominic-ot keresem. Ha valaki tudja, hogy mi történt és hajlandó elpletykálni, akkor azok ők. De senkit sem találok. Elvonultak.

- Aaron, mi folyik itt?

- Menjünk aludni. - mondja megfogva a kezemet. Semmi incselkedő pillantás, vagy mosoly. Semmi.

- Nem lehet ilyen hangzavarba aludni. - húzom ki a tenyeremet az övéből. - És nem vagyok hajlandó elmenni innen addig amíg nem kapok magyarázatot!

- Higgy nekem, hogy nincs miért aggódnod!

- Valamiért nem hiszek neked. - mondom bosszúsan. Valami van. És mindenki kihagy belőle. Aaron nem válaszol, csak megint felém nyújtja a kezét. Megrázom a fejemet és elmegyek mellette. Egyenesen a bejárati ajtóhoz veszem az irányt. Mikor odaérek magamra húzom az átázott bakancsomat, majd a kabátot is magamra veszem, de még mielőtt kiléphetnék Aaron a kilincsen megfogja a kezemet.

- Hova mész?

- Válaszért.

- Hova?

- Robert-hez.

- Allie, ne!

- Miért ne?

- Mert azt mondtam. - jelenti ki halkan mindvégig a szemembe. Látom a fáradságot a szemébe. Mit csinált ma, hogy ennyire szét van esve?

- Oh, még jó, hogy nem hallgatok rád! - rázom le a kezét a sajátomról. De újra megfogja.

- Ne menj! - kéri.