A kormány felett (A kormány mögött 2.)

1. Fejezet

Amara

Hónapok teltek el a baleset óta. Májust írunk. Nem minden alakult úgy, ahogy terveztük. Landonak nem sikerült a szezonkezdésre autóba ülnie. Danny pótolja, amit nehéz megélni nekem is, Landonak meg kifejezetten. Bár imádja a barátját, mégis fanyar képpel nézi mellettem a képernyőt. Most van az Imolai Nagydíj első szabadedzése.

Carmen: "Hiányoztok! Mikor jöttök?"

Rezzent meg a telefonom Carmen nevével jelölt üzenet miatt. Pont elkaptam Lando tekintetét, ahogy rápillantott a kettőnk között a kanapén lévő telefonomra. Majd újra a tv képernyőt bámulta, mivel Carlost mutatta épp a pályán.

-Nem válaszolsz? - Kérdezte anélkül, hogy felém fordulna.

-Nem tudom mikor megyünk. - Rántottam vállat.

-Időmérőre tervezek ott lenni. - Válaszolta egyszerűen.

Nem reagáltam semmit. Többször összevesztünk már miatta, hogy nem a legjobb ennyit utazni. De hajthatatlan, mindig ott akar lenni. Hihetetlenül türelmetlen ember. Vagyis az utóbbi pár hónapban, azóta, hogy a teszteken nem engedte a McLaren beülni az autóba. Csalódottsággal tölt el, hogy nem oszt meg erről semmit velem. Ezen kívűl minden csodásan alakult. Amikor épp nem pilóta szerepben mozog, mindig kedves és figyelmes. Lopva oldalra néztem rá. Mint egy gyermek, aki a kedvenc meséjét nézi. Megmelengeti a szívem, hogy mennyire szenvedélyes tud lenni. Ugyanez igaz az ágyban is. Amióta az edzéseken részt vehet nem tudom lekaparni magamról.

-Na megyek edzeni! - Állt fel a kanapéról miután véget ért a szabadedzés egy piros zászló miatt. - Jössz? - Fordult hátra szokásos mosolyával.

-Ah nekem nincs kedvem. Fáradt vagyok...- Nyöszörögtem és eldőltem a kanapén.

-Mégis mitől vagy fáradt?

-Vagy inkább kitől? - Emeltem fel a fejem a párnáról.

-Én nem tudom! - Védekezett a kezeit feltartva, mégis valami megcsillant zöld szemében. Lassan indult el a kanapé felé újra. Majd előttem megállt. - Amúgy. - Megszakította a mondatot mert közel hajolt, szinte hozzám ért a szája, kicsit beharapta azt, ahogy a számra nézett. - Máshogy is lehet ám edzeni. - A testem ösztönösen reagált a közelségére. Viszont Lando elhúzta a fejét. -Csak nem szeretnéd? - Húzta fel a szemöldökét. 5 másodperc némaság után lecsapott a számra.

Lando elment edzeni a budai központba. Amikor a kórházból hazajöttünk, vagyis Lando haza mint kiderült, én pedig hozzá költöztem, akkor mondta el, hogy beszállt és tulajdonosa lett annak a helynek, ahol dolgozhattam volna. A Dokim átvette betegének Landot, így a teljes rehabot itt tudtuk elvégezni. Óriási kihívás volt ez számomra is. Munkakapcsolatban is állunk így, mert végül részidőben felvettek. Russellel a szoros munkánk egy időre befejeződött, de a team-ben még benne vagyok. Mindent megértett, hogy a szezont nem folytattam vele, viszont minden kaput nyitva hagytunk. Zuhanyzás után a telefonomon kikerestem Carmen nevét és elkezdtem csörgetni.

-Drágám! - Szólt a telefonba Carmen.

-Szia! Az időmérőre ott leszünk!

-Ó ez nagyszerű! Itt a helyed a Mercedesnél! Bár lehet jobb ha nem hagyod magában a gyerekedet egy garázsban! - Kacagott a lány, Landora utalva.

-Még a végén beül egy autóba. - Forgattam meg a szemem, bár ezt nem láthatta.

-Komolyan belőle kinézem! - Váltott komoly hangra Carmen.

-Megtenné! Ha nem figyel Oscar vagy Danny, akkor nem lesz autójuk...Holnap ebéd? - Tereltem inkább a kényes témát mielőtt ideges leszek.

-Persze drágám! Holnap írok! Most mennem kell!

-Szia! - Köszöntem el. Sóhajtva tettem le a telefont, mivel szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy Lando hülyeséget csinál.