A kormány felett (A kormány mögött 2.)

4. Fejezet

Amara

Egy órát beszélgettünk Charles-val. A szobába visszaérve ugyanolyan üresség várt mint amit magam mögött hagytam. Sóhajtva nyitottam ki Lando bőröndjét és egy egyszerű pamut pólót vettem ki. Mindig a cuccaiban vagyok, egyszerűen ez a kényelmes ilyenkor. Miután felvettem bebújtam az ágyba és a Netflixen elindítottam a Korona című sorozatot valahol középen. Mivel ezerszer láttam már, erre nyugodtan elaludhatok. Soha nem gondoltam volna, hogy a herceg így megcsalja a királynőt...

Monaco utcáin lépkedem. Le a kikötő felé. A nap felmelegíti az arcom. A kikötőben célirányosan haladok, majd egy alak kezd el kocogni felém. A naptól nem látom ki az, de boldogsággal tölt el, ahogy közeledik. Hirtelen megáll előttem. Az egyik kezét a derekamra a másikat a nyakamra csúsztatja és szenvedélyesen megcsókol. A karjaim ösztönösen a nyaka köré fonódnak. Levegő után kapkodva szakítom meg a csókot és egy zöldeskék szempár néz rám. Charles összekulcsolja a kezünket és a hajó felé indult...

Zihálva ültem fel az ágyban. Levert a víz az álmomban. De ez csak egy álom volt. A hotel szobámban vagyok Olaszországban. Ahogy a szemem megszokta a sötétséget lassan körbenéztem. Lando mellettem fekszik. Óvatosan kimásztam az ágyból. Le kell zuhanyoznom. Lassan folyattam magamra a forró vizet és nem tudtam magamhoz térni, hogy is álmodhattam ilyet.

-Bébi! Minden rendben? - A hátam mögül érkező hangra összerezzentem.

-Persze! - Hazudtam. Minden olyan furcsa mostanában. Mintha lenne valami amiről nem tudnék, és ez az óriási lufi lassan kipukkan.

-Jövök veled. - A boxertől megszabadulva lépett be a zuhanyba Lando. A teste kezdett hasonlítani a balesete előtti állapotára. Csak az a pár heg ami a hasán van emlékeztet arra, hogy majdnem meghalt. A kezemmel óvatosan végig simítom ezeket a hegeket. Sokat foglalkoztunk velük, hogy alig látszódjanak. -Szeretlek! -Sóhajtotta Lando és lassan magához ölelt.

Soha senki nem tudott így megérinteni mint ez a srác. Beszívtam magamba a ciprusos illatát. Szinte majdnem mindig együtt zuhanyozunk. Így szavak nélkül végeztük a folyamatot. Zuhanyzás után újra a szobába mentünk és egymáshoz bújva feküdtünk be az ágyba. A hátam Lando meztelen mellkasához nyomódott.

-Hol voltál? - Kérdeztem gondolkodás nélkül.

-Megbeszélésen. - Vágta rá. Ízleltem a szavakat, mire újra megszólaltam.

-Nem írtál vissza.

-Ha vissza írtam volna, akkor Zak tuti kirúg. -Nevetett fáradtan fel a gondolatra. Mintha szomorúság csengne a hangjában. -Bocsánat! - Majd egy apró puszit nyomott a csupasz vállamra.