A kormány felett (A kormány mögött 2.)

Prológus

Amara

Landot még pár napig bent tartották a kórházban Hollandiában. Bár a szülei szerették volna ha Angliában gyógyulgat utána, ő ragaszkodott hozzá, hogy az új házában pihenhessen. Nem tudom az okát miért fontos ez neki ennyire, de én mindenben támogatni fogom. Mrs. Norris így is velünk fog jönni, szóval annyira nem nagy fiú Lando mint gondolja, de ebben a helyzetben érthető. A repülés részleteit intézem, illetve tartom a kapcsolatot a McLarennel. Bár Landonál is van telefon, mégis mindenki engem zaklat mert megszokták a kórházi időszakban, hogy engem érnek el. Pont az autóbérlést intéztem, amikor megcsörrent a telefonom.

-Igen? - Szóltam bele fáradtan.

- Hola! - Szólt bele Carlos. Szerintem nem meri Landot felhívni.

-Szia Carlos, mizu? - Böngésztem közben még mindig a holland oldalakat.

-Mit csináltok?

-Lando alszik, én a társalgóban intézem az utazást.

-Hova fogtok menni? Van vendég szoba?

-Magyarország. És nem tudom. - Döbbentem le hirtelen. Azt se tudom, hova viszem haza Landot. Én még nem jártam nála...- Mármint, nem ismerem Lando ottani lakását. - Magyarázkodtam.

-Jaaa ahha. Értem. - A szokásosnál is furább Carlos. - És mikor jöhet futamra? Meglátogathatom minden héten?

-Ha Isa nem bánja nekem mindegy! De kérdezd meg őt is!- Nevettem el magam. Felnőtt férfiak és mégis mint a gyerekek. - A kis barátod mindenképp örülne ha együtt játszanátok délután!

-Haha kurva vicces! - Jött a spanyol dünnyögése a vonal másik feléről, de azért hallottam ő is mosolygott rajta.

-Jaj gyerekek! - Csóváltam meg a fejem.

-¡Gracias por la info!

-Carlos!! Nem értem! - Mérgelődtem, de tudom, hogy csak azért csinálja, hogy húzza az agyam.

-Köszi az infót! Majd írj! Szia. - És ki is nyomta a telefont. Én pedig tovább logisztikáztam az utazást.