A kormány felett (A kormány mögött 2.)

32. Fejezet

Amara

Vizsgálatra vártam a nőgyógyász előtt. Idegesen nézegettem az órámat. Be kellett volna már mennem, de egyedül nem mertem. Szükségem van valakire. Egyszerűen magamban képtelen vagyok végigcsinálni. Ezen a vizsgálaton derül ki, hogy van-e valamilyen neurológiai probléma. Tanultam ezekről, úgyhogy már előre sírhatnékom van az egésszel kapcsolatban. Egyszerűen nem lehet, hogy bajuk lesz a piciknek. Ja azóta betöltöttük a 3 hónapot. A dokival visszaszámolva kb a Monacoi nagydíj előtti héten lehetett az ominózus együttlét. Ha tippalnem kéne, fix a McLaren öltözőjében fogantak a picurik. Mivel ketten vannak, így már gömbölyödök, ami kiakaszt. Eddig sem voltam jóba a testemmel, de most végképp nem. Sóhajtva néztem meg a telefonom. 15 perce késnek...

-Itt vagyunk! -Kiáltott a folyosó végén Charles. Mögötte érkezett Pascale, aki még nagyobb segítségnek bizonyult mint a pilóta. Komolyan az a nő ment meg a teljes káosztól.

-Nem merek bemenni! - Néztem rájuk kétségbeesve.

-Minden rendben lesz kedvesem! - Simította végig a karom a pótanyukám.

-Kérem jöjjön! - Nyílt ki az ajtó. Még nagyobb félelemmel az arcomon néztem a kísérőimre, mire Charles a csuklómnál fogva húzott be a rendelőbe. -Mr. Leclerc csak egy személy jöhet be.

-Kérem! - Nézett rá könyörgően az asszisztensre. - Szerzek jegyet! Komolyan! - Mindenki elnevette magát a pilóta reakcióján, és hálás vagyok neki, hogy amúgy feszültebb mint én.

-Jöjjön! - Forgatta meg a szemét a nő, mintha nehezen esne beadnia a derekát, de mindenki tudja, hogy Charlesnak mindenki széttenné a lábát egy szép nézésért is.

-Üdv! - Köszöntött a doki, mi pedig viszonoztuk. - Megint szép számmal jöttek! - Nézett végig rajtunk.

-Ami azt illeti az öcsém is akart jönni! - Vigyorgott Charles. Én pedig csak megforgattam a szemem, mert Arthur tényleg hisztizett egyet, hogy jönne.

-Máskor mindenképp jöjjön. - Csóválta meg a fejét ironikusan a doki.

-Átadom! - Válaszolt Charles. Komolyan nem esett le neki?! Haha

A vizsgálat alatt Charles persze vagy a kezemet fogva bámulta a plafont, vagy a telefonját nyomkodta az egyik sarokban. Hihetetlenül zavarba van mindig, de sosem hagyná ki. Pascale végig támogat ilyenkor és figyel helyettem is. Megnéztük ultrahanggal a kicsiket, és a szívüket is meghallgattuk. Mivel most lesz a holland nagydíj ezért csak most volt jó Charlesnak a vizsgálat. A nagy vizsgálat is megvolt. Bevallom még jobban rettegek mint eddig, nem szeretném, hogy betegek legyenek. Így is nehéz dolgom lesz.
Hazafelé úton végig a házakat bámultam Monaco utcáin. Charles mostanában elkezdett egy Alfa Romeoval járni. Azt mondja, hogy a Ferraritól fáj a térde mert mélyre kell ülnie. Közben meg csak miattam.
Elkalandoztam útközben és nem is figyeltem miről beszélnek körülöttem. Landoval megpróbáltam egyszer felvenni a kapcsolatot telefonon, de nem kézbesíti az üzeneteket és mindig foglaltat jelez. Egyszer pedig levelet hagytam a postaládájában, de azután sem keresett. Így elengedtem a dolgot. Mással nem tudom próbálkozni, mert a sajtó szétszedne. Hamarabb gondolnának Charlesra, hogy ő az apa. Apropó, Charles is próbált Landoval beszélni, de nagyon csúnyán összevesztek, mivel Lando is azt gondolja, hogy Charles-val vagyok.

-Mara! Mara! - Kiabált már Charles, hogy kiszakítson a gondolataimból. -Itt hagynám a kocsit a futam idejére. Elvinnél majd a reptérre?

-Persze. - Válaszoltam kicsit szomorkásan. Mindig ez van, ha arra gondolok, hogy a gyerekeim apa nélkül fognak felnőni.

-Ne gondolj mindig Landora. - Simította meg a combom. - Mi itt vagyunk neked, nektek!

-Tudom, de mégis csak az apjuk. - Sóhajtottam.

-Próbáljak vele beszélni?

-Minek? Hogy még össze is verekedjetek? - Csóváltam meg a fejem. - Nem hajlandó beszélni. Ennél többet nem tudok tenni. - Támasztottam a fejem az ablaknak és elmorzsoltam egy könnycseppet.

-Amúgy szeretnék majd valakit bemutatni. - Szólalt meg pár perc után Charles.

-Igen?

-Igen. Szerintem szimpi lenne neked is. Egész normális csaj, és pár hete egész jól kijövünk. - Rántott vállat a pilóta.

-Rendben. - Néztem rá és magamra erőltettem egy mosolyt. Szeretem Charlest és azt szeretném, hogy boldog legyen. Eddig bemutatott egy csajt, aki nem akarta elhinni, hogy nincs köztünk semmi. Hát na minden esetre kiváncsi vagyok. - Átjöhetnétek hozzám. Sütök valamit munka után.

-Most, hogy mondod. A Ferrarinál még él az álláslehetőség addig míg nem tudsz gyógytornászként dolgozni.

-Nem tudom nekem való-e az irodai munka. -Ellenkeztem, mivel tényleg így gondoltam.

-De ezt itthonról is tudnád csinálni! - Kelt ki kicsit magából.

-Ennyi erővel a George ajánlatát is elfogadhatnám. - Rántottam vállat közönyösen.

-Abban nekem is segíthetnél, de ahhoz versenyre kéne járnod. Azt meg nem engedem. Nem utazhatsz és pont.

-Charles nem vagy az apám! Ha akarok utazok! - Fordultam felé felháborodottan.

-A gyerekeid keresztapja vagyok! Szóval nem! - Nézett hirtelen rám a napszemüvege felett. -Bárkivel akarsz találkozni ide hozom neked, de rád vigyáznom kell!

-Mi az hogy kell? - Motyogtam az orrom alatt.

-Belső kényszer... - Rántott vállat.

————————————————————

Lando

Több mint két hónapja vagyok a RedBull csapat tagja. És a Holland nagydíj következik, ami Maxinak nagyon fontos. Jó barátok és jó csapattársak vagyunk, de a legnagyobb riválisok is. Így tervem itt elkenni a száját.
Megérkeztünk a szállodába, és épp vártam, hogy Jen hozza a kulcsokat, amikor Charles elhaladt mellettem. Komolyan bírtam a srácot, de képes volt összeszedni Marát, aki szerintem életem szerelme volt. Mindegy, azóta nem beszélek a monacoi pilótával, nekem pedig kapcsolatom is lett, ami pár hete hivatalos is. Jennel. Hát igen. Könnyű felejtésre használtam, azóta egyszerűbb az életem és a karrierem is megy.
Maráról semmit nem tudok, csak azt a pár infót, amit néha Carlos csepegtet, vagy ha meglátom Carmenék sztorijában. Többször is akartam neki írni, de elküldeni sosem sikerült az üzenetet...