A kormány felett (A kormány mögött 2.)

14. Fejezet

Amara

Azóta, hogy elhoztam a cuccaimat Lando monacoi lakásából sok minden történt. Lett állasom a tenisz klubban. Lett lakásom, mivel Charle-val megegyezzünk a bérleti díjban. Ragaszkodtam hozzá. Így elmondhatom magamról, hogy monacoi lakos leszek. A fizetésemnek hála megéri akár állampolgárnak is lennem majd. Leclerc mamával is nagyon jó kapcsolatom lett pár nap alatt, és Charles tesói is megszerettek. A családom elfogadta a döntésem, bár anya kicsit kiakadt, hogy megint magamban maradok, de megnyugtattam, hogy elég barátom lakik itt is. Igazából Charles ezt a lakást csak azért vette mert a pályára néz. Hát igen, ő ezt megteheti. Panni tud még egyelőre az egészről, kicsit félt, de majd sokszor meg kell látogatnom, főleg a picurka miatt. Carmen és George még semmit nem tudnak, bár bízom bennük mégis azt érzem, hogy Lando miatt ezt kicsit még titokban kell tartanom.

A kanapén ücsörögtem, egy párnával az ölemben, aminek a huzatját tegnap vettem. Charles lakásában csak a minimális bútormennyiség volt. Így adott volt a feladat, hogy otthont varázsoljak belőle. A segítségemre Pascale és Enzo volt, mivel az anyukája kötelezte erre. A két pilóta pedig nagyban készül a hazai nagydíjra, mivel a hétvégén esedékes. Pont ezért sürgősnek éreztem a lakberendezést. Pascale és Charles legközelebbi barátai innen fogják nézni a futamot. Az a tervem, hogy tökéletes vendéglátást produkáljak. Panni sok sok recept közül kiválasztott nekem három egyszerűt és finomat, amivel lenyűgözhetek mindenkit.

-Koppkopp!- Nyitott be valaki a bejárati ajtón. Igazából rajtam kívül csak egy embernek van kulcsa. A tulajnak. -Húú szerintem elnéztem az ajtót! - Torpant meg Charles. A reakcióján elmosolyodtam. - Ez ugyanaz a lakás?

-Persze. - Feleltem mosolyogva. -Csak olyan mintha egy nő lakna itt. - Sikerült megnevettetnem. - Anyukád hihetetlenül sokat segített.

-Hallottam! - Mondta széles vigyorral az arcán, amolyan Charles stílusban. Ilyenkor jóképű igazán.

-És mit mesélt még anyukád? -Érdeklődtem óvatosan, nehogy azt gondolja, hogy történt valami.

-Lorenzo mesélt. Azt mondta kihasználtátok! - Kacagott a monacoi. -Meg, hogy anya kötelezte, hogy végig segítsen.

-Ez így volt. A nők mindent elérnek, amit akarnak. - Rántottam vállat.

-És mi a terved mára? - Huppant le mellém a kanapéra Charles.

-Sütni fogok.

-Uu! -Csillant fel a szeme hirtelen. -És a kedvencemet?

-Azt nem tudom. De amúgy sem ehetsz belőle, plusz a városban fogsz kocsikázni épp.

-Hát ez szép mondhatom! -Kezdett durcázni a monacoi. - Nem elég, hogy az életemet kockáztatom minden héten, de még sütit se kapok cserébe....

-Ha ennyire fáj tehetek el neked egy kicsit.- Mosolyogtam rám. Ő pedig zöld szemeivel áthatóan nézett végig rajtam.

-Öhm igen, köszi. - Szólalt meg hosszú csend után, közben pedig a tarkóját vakargatta. - Akkor nem gond ha anya meg Martaék innen néznék a futamot?

-Nekem nem, ez a te lakásod.

-Te vagy a legjobb, köszi! - A srác közelebb ült és szorosan megölelt. Az illata körbejárta a szobát pár perc alatt, és most a közelében még erőteljesebben érzem. Mindig megnyugtat, valamiért azt érzem, hogy rá mindig számíthatok. - És köszönöm, hogy maradsz Monacoban, nem szeretném elveszíteni a legjobb barátom!

-Én sem. Én sem Charles. - Simítottam végig a hátán.