A kormány felett (A kormány mögött 2.)

29. Fejezet

Lando

Két nap folyamatos társaság után magányra és pihenésre vágytam. Élveztem a repülőn az egyedüllétet. Se telefon, se egy értesítés, semmi nem zavarhat meg. Arra keltem, hogy leszállt a gépem immáron Angliában. Kanadába már csak innen utazok majd. Addig meglátogatok egy két dokit mert anya ragaszkodik hozzá. Amint lett hálózatom felrobbant újra telefonom. Jen egész jól csinálja, sokat levesz a vállamról. Szó se róla szeretem a rajongókat, de nehéz több ezer emberrel kedves lenni egy idő után. Imádok velük személyesen találkozni és beszélni, de sokszor nem tudják a határokat, és ez az ami idegesítő. Na ez az online térben megtízszereződik és az utálók is megjelennek.
Hála Jennek napok óta nem válaszoltam egy üzenetre se. Akivel akartam beszélni azt felhívtam. A jachton meg szó szerint elő se vettem, ott hevert egy napon keresztül a táskámban.
Anyáék jöttek ki értem, és most náluk is fogok aludni, amire nagyon ritkán van precedens.

-Kisfiam! - Futott hozzám anya, és amennyire csak tudott magához ölelt. - Olyan de olyan büszkék vagyunk rád!

-Szép munka! - Veregette meg a hátamat apa.

-Mara? - Tapintott rá anya egyből a lényegre. A tarkómat kezdtem vakarni zavaromban. - Kisfiam! Hol van Mara? - Húzta össze a szemét.

-Szóval az van, hogy szakítottunk. -Ahogy kimondtam a szavakat a pulzusom egyből megemelkedett. Nem jó téma be kell vallanom. Anya arckifejezéséből tudtam, hogy a folytatást várja. Sóhajtva belekezdtem. - Igazából azt hiszem az én hibám. Annyira görcsösen akartam a visszatérést, hogy nem foglalkoztam vele és az érzéseivel. Vagy mi...

-Nem így neveltelek. Mindent, azt, hogy felépülten annak a lánynak köszönheted! - Gesztikulált hevesen anya. - Ha ő nem megy oda a pályán, akkor ki tudja mikor reagálsz!

Majd hirtelen megfordult és a kijárat felé indult. Apával csak álltunk és néztük a távolodó alakját.

-Igaza van. Szégyellheted magad...

Átkarolt apa és lassan anya után indultunk. A kocsiban hazáig senki nem szólt egy szót sem, így maradt a telefonom társasága. Rossz szokás, de rajongói oldalakat, pletyka oldalak kezdtem el nézegetni, hogy megnézzem mizu mondjuk Carlossal. Hiba volt. Az egyik oldal fotókat közölt Leclercről és Russellról. Monacoban kávéztak. Ami érdekes volt az egészben, hogy az egyik képen Charles kezében egy kutyapóráz van. Lapozgatva a képeket az utolsó előttin Carmennel megpillantottam Schumit. Mit keres Monacoban Mara kutyája? Az utolsó képen pedig az látszik, hogy a kávézás után Charlesnál marad a kutya. Mi a fasz. Gyorsan kikerestem Carlost és elkezdtem pötyögni iMessage-n.

Lando: "Haver! Charlesnak mióta van kutyája?😳"

Nem kellett túl sokat várnom már jött is a válasz.

Carlos: "Miért lenne neki?"

Lando: Screenshot küldve
"Úgy fest van"

Carlos: "Az nem Carmené?🤔"

Lando: "Hogy pontos legyen a kép, az MARÁÉ!!!! Miért van Charlesnál?🫣"

Carlos: " Öcsi, mostanában nem nagyon beszélek vele, de ma este kiderítem!"

Lando: "Mi lesz este?😳"

Carlos: "Leclerc-Bianchi esemény, mindenkit hívtak"

Lando: "Engem nem!"

Carlos: "Azt kétlem"

Idegesen hívtam a sajtósomat, hogy kaptunk-e meghívót. Nemleges választ kaptam, ami nagyon gyanús lett, úgyhogy Carlosnak írtam inkább.

Lando: "Hol jött a meghívó?"

Carlos: "Majdnem mindenkit iMessage-en hívott meg Charles"

Gyorsan beléptem az üzenetekbe. Letekertem. És tényleg ott volt a monacoi üzenete, de megnyitva.
Dél körül jött az üzi, amikor még Monacoban voltam a lakásomban. Én ezt fix nem láttam, viszont Jennel az instámon dolgoztunk és mindenhez van hozzáférése. Hírtelen tárcsázni kezdtem a lányt.

-Szia Lando!

-Jen! - Válaszoltam kimérten. - tudsz valamit esetleg egy meghívóról?

-Milyen meghívóra gondolsz?

-Leclerc meghívta az egész mezőnyt...

-Jajj, hogy arra gondolsz!Már megvolt tervezve az utad Angliába, így hát úgy gondoltam hogy felesleges, véletlenül láttam meg az üzenetet amikor az instagramban voltam. - magyarázta a lány.-Kérlek ne haragudj! Ha tudtam volna hogy fontos szóltam volna! Sajnálom!

-Ahh! Mindegy most már...

-Csak annyira mondtad hogy pihenni akarsz, nem akartam, hogy ezen idegeskedj!-Magyarázkodott a lány.- Én tényleg nem akartam rosszat! Én csak...

-Most már tényleg mindegy de legközelebb egy ilyenről szólj!

-Mindenképp! -Ígérte meg.

-Valamikor nincs kedved ide utazni Angliába?-Próbáltam oldani a hangulatot.

-Háááát nem is tudom! -Szinte érezni a hangján hogy hezitál.

-Majd küldök jegyet. Most mennem kell. - Mondtam és a válaszát már meg sem vártam.

Lando: "Kaptam meghívót, de elkeveredett."

Közben írtam egy üzit a monacoinak is, amiben visszautasítom a meghívást, kellemetlen de ez van. Választ se Charlestól se Carlostól nem kaptam, így magam mellé dobtam a telefonom és bámúltam ki az autó ablakán. Sok a káosz azt érzem. És ezt mindet én okoztam...