A kormány felett (A kormány mögött 2.)

17. Fejezet

Charles

-Leclerc! - Szólított meg valaki miközben a Ferrari épületből jöttem ki. -Haver! Jó látni! -Szólalt meg újra Lando.

-Téged is. -Pacsiztam le vele, de egyáltalán nem így gondoltam. Őszintén szólva neheztelek rá, amiért ilyen volt Marával. Ha már szakítottak többet érdemelt volna a lány. De végülis Lando is a barátom. Évek óta ismerem. Sejtem, hogy mit élhet meg mostanában. - Mi újság? Mikor verhetem el a segged újra?

-Ami azt illeti, nemsokára! - Mondta óriási vigyorral az arcán.

-Gratulálok tesó! Ez nagyon jó hír! Örülök neki! -Tényleg így gondoltam. Lando az egyik legjobb. Ha ő nem lesz soha világbajnok akkor nincs értelme a sofőröknek, csak a kocsi számít.

-Köszi! Ha minden jól megy a következő futamhétvégén a szabadedzés az enyém.

-Hogy hogy? Már ha szabad ezt így megkérdeznem. - Puhatolóztam, ugyanis ez lesz a legújabb legnagyobb pletyka és hát mégiscsak ember vagyok, én is szeretem ezeket.

-Hát még elég nagy titok, de Horner elégedetlen. -Magyarázta ravasz mosollyal a brit.

-Várj! Várj! - Szakítottam félbe. -Akkor a RedBullba fogsz beülni?! - Esett le az állam.

-Még az is lehet! - Tette keresztbe a két karját nagyképűen.

-Azt a kurva! Ne haragudj de erre nem számítottam! Gratulálok! - Veregettem meg a vállát elismerően. - Viszont ha nem bánod nekem mennem kell a családhoz.

-Menj csak Leclerc! Majd beszélünk!

-Szia! - Köszöntem el.

A parkolóba menet végig pörgött az agyam. Lando egy RedBullban....kegyetlen kombó. Max felkötheti a gatyáját mert jövőre mindenképp új bajnok lesz. Ha nem én, akkor majd Lando. A családom a pálya melletti lakásban van, Marával. Szegény lány beleugrott a mélyvízbe. A kódot beütve könnyedén jutottam be. A liftben már hallani lehetett a lármát, amit csak egy Leclerc család okozhat. A folyosón ez csak egyre jobban erősödött. Fura dolog, de kopogtattam az ajtón, és egy csodás mosollyal találtam magam szembe. Hirtelen minden nőies vonala megmutatkozott Marának. Hosszú sötét haja kiengedve. Barna szeme csillogott. És egy egyszerű fehér ruhát viselt egy papuccsal. Tudom, hogy mi az esetem, és ő teljesen az. Egyszerűen mintha mindig is róla álmodtam volna.

-Szia! - Nyögtem ki nagy nehezen.

-Szia!

-Gyönyörű vagy! - A közelébe léptem és egy puszit nyomtam az arcára. Közben a kezemet a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz. Istenem de jó érzés. A lány egyből elpirult, és a nappali felé fordult, hogy ezt ne lássam.

-Gyere, anyukád már nagyon várt! -Nyúlt a kezemért ösztönösen. Én pedig hagytam, hogy maga után húzzon. - Megjött a sztárvendég! Nem volt egyszerű megszervezni, de azért sikerült! - Kiáltotta el magát Mara a nappaliban. A kis társaság, ami nem is volt olyan kicsi egyből nevetni kezdett. Kedvelik a lányt ez egyértelmű.

-Én csak a sütiért jöttem! - Viccelődtem tovább, amit nagyobb jókedvvel jutalmazott a társaság.

A szabadedzések miatt fáradt voltam. De a társaság kárpótolt. Mindenki jól érezte magát, aminek különösen örülök, hogy Mara és Marta is jól kijönnek. Kellenek neki Forma 1-en kívüli ismerősök is. Mindenkivel megbeszéltem amit megkellett és az utolsó vendég, vagyis Anya is elment már. Az ajtónak támaszkodva nagyot sóhajtottam.

-Mara! - Kiáltottam egyet.

-Igen?- Jött a hang a konyha felől.

-Nem kaptam sütit! - Sétáltam durcásan felé.

-Jaj szegény pici Charlieee! Nem kaptál semmit! - Gúnyolt ki és megsimogatta a fejemet.

-Hát látod nem!

-Tettem el, ahogy megígértem! - Mondta vigyorogva a lány.

-Te vagy a legjobb! - Kaptam fel az ölembe és pördültem körbe a tengelyem körül.

-Tudom! - Kacagta.

-Ami azt illeti tényleg! - Álltam meg és engedtem le lassan a talajra, de még mindig nem engedtem el. - Te tényleg a legjobb vagy! - Tettem a füle mögé egy tincset, ami a szemébe lógott. Majd lassan az ajkaira tapasztottam a számat, és óvatosan megcsókoltam.