A kormány felett (A kormány mögött 2.)

6. Fejezet

Amara

A délelőtt folyamán nem találkoztam Landoval. Hagytam neki pár üzenetet, de nem reagált. Így egyedül idnultam Bolognába Panniért. Ezer éve nem láttam a legjobb barátnőmet, mert a szünetben Angliába költöztek. Joe szerzett nekem egy Hondát, amivel kimehetek a reptérre. Azt mondják valami meglepetésük van, ezért a taxi nem megoldás. Vagy csak Panni lusta... Igazából ha őszinte akarok lenni jobb is ez így. Mármint frusztrál, hogy nem tudom mi van Landoval, lehet ez most kicsit eltereli a gondolataimat.
A reptéren ezer ember ment el mellettem. Sokan forma 1-es csapat szerelésekben, biztos a futamra jöttek szurkolni. A fejek felett egy kéz integetett. Ez tuti P gondoltam magamban. És igazam is lett.

-Mara! - Kiáltott rám, amint eltűnt a többi ember közülünk.

-Baszki ezt nem hiszem el! -Szaladt ki a számon amikor megláttam teljes egészében.

-Hát igen! - Simított végig a pocakján. A tekintetem a hatalmas mosolya és a hatalmas pocakja között ugrált.

-Ez komoly? Mi a fenét gondoltál, hogy nem mondtad még el?! Mi vagyok én neked? Hm? - Háborodtam fel teljesen. Nem elég, hogy 5 hónapja nem láttam, de most meg terhes. Nagyon terhes.

-Hát mondjuk a kisfiam keresztanyja? - Kérdezte kedvesen. Nekem pedig előtörtek a könnyeim. Szorosan magamhoz öleltem a legjobb barátomat, a fogadott testvéremet, a családomat.

-Igen! -Zokogtam a vállába. -Ez a legjobb hír, amit mostanában kaptam!

-Ne haragudj, hogy nem szóltam hamarabb, de a költözést nem hagytad volna így.

-Hát nem is! - Szipogtam tovább.

Mivel még csak dél volt, ezért a városban maradtunk kicsit. Nézelődtünk mint az igazi turisták. És nem bírtam ki, de megvettem az első ajándékom a keresztfiamnak. Egy aprócska kiscipőt. Boldogság járt át, hogy bővül a családunk.
Mielőtt a pályára mentünk volna, felugrottunk a hotelba, hogy Panni letehesse a cuccait. Épp a liftben voltunk, amikor már záródott be az ajtó, pont megláttam egy McLarenes felsőben egy göndör hajú srácot hátulról. Mintha a szemem káprázott volna, de Lando volt. Egy barna hajú nővel beszélgetve hagyta el a hotelt. A víz levert és nem tudtam mire vélni. A jókedvem egyből elszállt.
Ez az állapot uralkodott rajtam, az egész futam alatt. Nem jött egy üzenetem sem, hiába vártam rá. Szótlanul ültem a VIP-ben a barátnőm mellett, mivel a garázsok közelébe sem akartam menni inkább. Nem tudom, hogy P látta-e, amit én, de nem piszkált egy percig sem, szóval valószínű. A futam végén Joe jelent meg óriási mosollyal az arcán. Danny 3. helyen ért célba. De Panninak jobban örült.

-A szerencsehozók! - Ölelte át a feleségét és nyomott egy puszit a pocakra. A rossz kedvemet egy pillanatra elfelejtette.

- Te! Te jobb ha szégyelled inkább magad! - Fenyegetőztem. - Hogy nem mondhattad el? Mégis milyen barátok vagytok ti? -Nevettem el magam, mert nem tudtam tovább tettetni, hogy haragszom rájuk.

-Akkor leszel a keresztanya? - Kérdezte Joe.

-Már az vagyok! - Mutattam végig büszkén magamon.

-Tényleg az! - Kacagott P. Joe arcán kis értetlenség suhant át, de inkább ránk hagyta.

-Gratulálhatok én is? - Szólalt meg a hátam mögött egy ismerős hang.

-Köszönjük haver! - Pacsizott le Joe Landoval, akit ma először látok, és nekem nem is köszönt. Bár mellettem állt meg, mégis úgy mint az ismerősök.

Pár percig ott álltunk és beszélgettünk négyen. Majd Landoval a hotelbe indultunk összecsomagolni. A hangulat végig fagyos volt, és beállt közénk a csend. Monacoba vezetett az utunk, mivel a következő héten már ott lesz a nagydíj.