A kormány felett (A kormány mögött 2.)

27. Fejezet

Amara

-Drágám! - Kopogtattak az ajtómon. - Pascale vagyok! Bejöhetek?

-Igen! - Kiáltottam ki rekedtes hangon.

-Hogy vagy? - Jelent meg egy tálcával a kezében. -Hoztam neked levest. - Lépett az ágy mellé. Gondolkodás nélkül leült.

-Köszönöm! Jobban! - Néztem hálásan a nőre, akit akár a monacoi anyukámnak is nevezhetnék lassan. -Vagyis. Igazából nem vagyok beteg. - Megálltam mivel nem tudtam, hogy is mondhatnám. A nő olyan szeretetteljesen várta, hogy mondjak valamit, hogy arra jutottam, hogy a legegyszerűbb módon lesz a legjobb. - Kiderült, hogy terhes vagyok Landotól. - Pascale ízlelgette a mondatot. Látszott rajta, hogy forognak a fogaskerekek, így gyorsan tisztáznom kell mindent. - Charles tudja. És csak barátok vagyunk. Ő lesz a keresztapa. -Mosolyodtam el.

-Jó anyuka leszel. És a fiam igazán jó keresztapa! - Nevette el magát Pascale. - És ha megengeded, szívesen lennék keresztmama! A fiaim egy ideig nem fognak unokákkal megajándékozni. -Húzta el a száját, amivel kiválóan oldotta a hangulatot.

-Megtisztelnél. És a gyerkőcöket is!

-Gyerkőcök? - Esett le igazán az álla.

-Úgy néz ki ikrek. - Forgattam meg a szemem.

-És hogyan tovább?

-Azt hiszem beszélnem kell Landoval. -Mondtam ki a nyilvánvalót.

-Ez csak természetes. - Értett velem egyet Charles anyukája. -Viszont kihűl a leves, és mostmár három helyett kell enned! - Nevette el magát. - Azt hiszem imádni fogom, hogy végre valaki értékeli a főztömet!

Pascale magamra hagyott amíg ettem. Majd az üres tányért kivittem a konyhába. Csodás süteményillat csapott meg egyből, amit hihetetlen mód egyből megkívántam.

-Köszönöm! Isteni volt! - Tettem a mosogatógépbe a tányért.

-Egészségedre!

-Mi készül? - Kukucskáltam be a sütőbe.

-Meggyes piskóta. - Küzdött a magyar szavakkal Pascale, amitől egyből kuncognom kellett. Alig bírtam visszatartani. - Charles megkérdezte az anyukádat mit ennél szívesen betegen. És elküldte a receptet lefordítva. Csak a nevét felejtette el! - Nevette el magát a nő.

-Apropó anya, azt hiszem vele is beszélnem kéne. - Gondolkoztam hangosan.

-Akár ide is jöhetne.

-Ha idehívom, megijed, hogy baj van. Mondjuk rák. - Ráztam a fejem.

-Akkor elhívom én. - Rántott egyet a vállán. - Nyaralni. - Tette hozzá.

Pascale mindent megcsinált a lakásban, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam. Anyával is beszélt. Majd filmet néztünk együtt. Arthur is megérkezett, de neki még nem mondtuk el, mivel akkor már az újságok is lehoznák. Charles órákra eltűnt. Én pedig a film közben vettem a bátorságot és megnyitottam az iMessage-t és elkezdtem Landonak írni.

Én: "Szia. Tudunk esetleg valamikor egy nyugodt helyen találkozni?"

Ahogy elküldtem nem jelezte, hogy kézbesítve lenne. Charles pont ekkor lépett be az ajtón. Mindenki felkapta a fejét, a srác tekintete meg ide oda ugrált rajtunk.

-Hoztam fánkot! - Emelt fel egy zacskót a kezében rémülten, mintha rosszat tett volna.

-Dejóó! - Pattant fel Arthur és kikapta a kezéből. Pascale is odament az asztalhoz, így Charles pedig felém indult.

-Írtam neki. - Támadtam le a tényekkel.

-És?

- Még nem is kézbesítette! - Néztem rá aggódva.

-Lehet csak olyan helyen van, ahol nincs térerő. Vagy repülőn. - Próbált ötletelni a monacoi.

-Vagy letiltott. -Mondtam ki a saját tippemet.

-Hülye lenne ezt tenni. Amúgy is balfasz, na de ennyire?! - Rázta a fejét.

-Maradsz itt estére?

-Persze! Viszont fel kell készülni rá, hogy lesznek akik félre fogják érteni a helyzetet.

-Amint sikerül Landoval beszélnem minden tisztázva lesz.

- Valószínű ez a járható út...- Nézett rám bocsánatkérően Charles, mintha bármiről is tehetne.

Miután Arthurék elmentek ketten maradtunk Charles-val a lakásban. Legutóbb, amikor ez volt elcsattant az egyetlen csókunk, amit még épp időben semmisé tettünk. A srác a kanapén ágyazott meg magának. És mindketten hamar aludni mentünk. Kb egy óra után meguntam a forgolódást, és nappali felé vettem az irányt. Charles kicsit sem kényelmes pózban, minden végtagját összevissza tartva aludt. A konyhába indultam, amikor a parketta egy icipicit megreccsent alattam. Charles pedig óriásit ugorva a kanapé tetején állt.

-Baj van? Elfolyt a magzatvíz? - Kezdett el kiabálni.

-Mii? Jézusom, dehogy. Egy pohár vízért jöttem! - Röhögtem ki a térdemet csapkodva.

-Megijesztettél! - Ült le a háttáblának dőlve. - Álmodtam.

-A szülésről? - Nevettem még mindig.

-Bent voltam a szülőszobán. És én szültem! - Mesélte óriási beleéléssel, amitől még hangosabban kezdtem nevetni.

-Te örült vagy!  -Szuszakoltam ki a kacagás közben magamból.

A pohár vízzel a kezemben tértem vissza a kanapéhoz.

-Nem tudok aludni. -Ültem le Charles mellé. -Nem baj ha megpróbálok itt veled. Nem tudom egyedül lenni. -Magyarázkodtam.

-Dehogy! Gyere! - Tárta szét két izmos karját én pedig gondolkodás nélkül odabújtam. A telefonom rezgése szakította meg a pillanatot. Egymásra néztünk majd a telefonom képernyőjére.

Lando: "Nem!"