A kormány felett (A kormány mögött 2.)

28. Fejezet

Charles

Két nap sírás után már nem tudtam mit tegyek, így segítségre volt szükségem de azonnal. Annyi szerencsém volt csak, hogy dolgozni el akart járni Mara az elmúlt napokban is. Bekattant nála, hogy egyedülálló anya lesz, és, hogy valamiből meg kell élnie. Annyi időre pont összetudta magát kaparni, ami azért megnyugtatott egy kicsit, mert legalább nincs teljesen padlón. Én nem aludtam Lando üzenete óta. Egyszerűen láttam a telefon fényétől megvilágított lány szemében a félelmet, a csalódottságot. Mintha meghalt volna benne valami. Mara most dolgozik, én pedig Schumit sétáltatom és egy eldugottabb kávézó felé tartok. A benti teraszon kértem egy asztalt és a kutyus is kapott egy kis vizes tálat.

-Charles! - Szólított meg az egyik vendégem.

-Sziasztok! -Álltam fel és Carment gyorsan puszikkal üdvözöltem. - Carmen, nagyon jól nézel ki, mint mindig. Rólad viszont Russell ezt nem lehet elmondani! - Szívtam a vérét a kézfogásunk közben.

-Hogy őszinte legyek, te tényleg nem festesz jól. - Húzta el a száját a pilóta. - Minden rendben?

-Ahh. - Sóhajtottam. - Velem igen. Viszont, amiért idehívtalak titeket, főleg Carmen téged - néztem a döbbent lányra jelentőségteljesen - az Mara. Azt hiszem segíteni kéne. - Vakartam meg a tarkóm, mert tényleg nem igazán tudom mi a következő lépés.

Nagyjából felvázoltam az elmúlt hetek történését. Carmen is elmondta, hogy furcsa is volt neki, hogy mennyire eltűnt a magyar lány a szakítás óta. Russell aggodalmát fejezte ki Lando miatt, ugyanis hallott mostanában egy két dolgot. A lelkükre kötöttem, hogy ezt Mara nem tudhatja meg. Viszont azt, hogy terhes nem akartam elárulni. Majd ha készen áll, akkor megteszi. Megegyeztünk, hogy este találkozunk nálam, hívnak még pár vendéget, ahogy én is, hogy mindenképp eljöjjön Mara. Carmen még kicsit sétált Schumival a tengerpart irányába, addig a pilótával beszélgettünk kicsit az elmúlt futamokról.

Anyának gyorsan kiadtam a szervezési feladatokat az estére, úgyis imád intézkedni. Én pedig magamnak kerestem otthon egy világos nadrágot és egy inget. 3 ruhát kiválasztottam Marának egy üzletben és azokkal együtt mentem már csak fel hozzá. Az összejövetel amúgy is esedékes volt, de így legalább a lányt is ki tudom mozdítani most azonnal, így egy vagy két héttel is megtarthatom. A lakásban a kanapén ülve a meghívottakat számoltam. A Ferraritól Andrea, Fred, Carlos, Robert és még páran. Az Alfától, a régi csapatomtól is hívtam meg embereket. Valamint Jules idejéből a pilóták nagy részét. Szerencsére ilyen rövid határidőn belül is mind elfogadták a meghívást. Sokan mondjuk itt is élnek. A jelenlegi pilótáknak is kiküldtünk egy egy meghívót. Hálistennek csak páran érnek rá, Hamilton jelzett, hogy mindenképpen jönne a kutyájával. Épp anyával egyeztettem, amikor a zár kattant és Mara belépett a lakásba. Fáradtnak tűnt, de erősnek. Schumi egyből megszeretgette.

-Mi újság? - Kérdeztem.

-Ahh semmi, fáradt vagyok. - Vágta le magát a kanapéra.

-Akkor gyors zuhany és indulhatunk is. -Paskoltam meg a combját.

-Hova? - Nyöszörgött.

-Hát először is, egy estére vagyunk hivatalosak. Carmenékkel együtt. Pontosabban én tartom az estét. Magamnál. - Pattantam fel. - Úgyhogy most téged szépen átviszlek Russellékhez, hogy valaki tudjon neked segíteni elkészülni, mert ebben én nem vagyok jó. - Vigyorogtam rá, miközben próbáltam felhúzni a kanapéról. -Mondjuk minden másban igen!

-Hát persze, Mr. Tökéletes! - Forgatta meg a szemét.

-Végre észrevetted! - Húztam ki magam büszkén. -Jaj viszont Schuminak is kéne valami, mondjuk egy csokornyakkendő. Uu jut eszembe, Micket és az anyukáját is fel kell hívnom! Mindjárt jövök! Addig zuhanyozz le! - Mondtam sietve és úgy néz ki hatott mert Mara a fürdő felé vette az irányt.