A kormány felett (A kormány mögött 2.)

23. Fejezet

Amara

Nem csináltam semmit a hétvégén. Vagyis de. Ritka szarul voltam. Mind lelkileg mind testileg. Egésznap aludtam vagy hánytam. Szinte biztosan elkaptam valamit.

-Jól vagy édesem? -Állt meg anya a szobám ajtajában. Nagy nehezen felnéztem rá, és megráztam a fejem. Az ágy szélére leült és megsimogatta az arcom. -Én is a mosdóból jövök. Elkaptam én is.

-Tényleg? De azért jól vagy? -Érdeklődtem. És nagy nehezen felültem az ágyban.

-Őszintén? - Pásztázta a tekintetével a képeket a polcokon. -Aggódom érted nagyon. Megint elszakadsz tőlünk. -Fordította hirtelen felém a fejét. - Muszáj Monacoban élned? Lando nem fog soha Magyarországra visszaköltözni... - Hosszú percekig sorolta az érveit az anyukám még. Próbált maradásra bírni.

-Nem tudok most jó döntést hozni. -Csúszott ki a számon az első dolog, ami eszembe jutott. - Nem merek gyengébb lenni. Hazamenekülni.

-Rendben szívem. Én mindenben támogatlak. Soha többet nem akarlak elveszíteni évekre. - Szorosan magához ölelt, én pedig elmorzsoltam egy könnycseppet.

Este hamar elnyomott a fáradtság és a betegség. Apró kopogtatást hallottam, de csak beleszőttem az álmomba. Majd ezt suttogások is követték.
Reggel végre kicsit frissebben keltem. Vidám hangok szűrődtek be a konyhából. Lassan kikeltem, közben élveztem a napsütést, ahogy a szobámban játszott a fény. A konyhából most kacagást hallani. Döbbenettel az arcomon a falnak dőltem a konyha ajtónál. Charles az anyukámnak mesélt épp valamit. Nem volt szívem elrontani a sztorit. Mosolyogva néztem, hogy a srác aki most mindenben támogat az anyukámmal is kijön. A sztori végénél eszméltem csak fel, hogy mit is keres Charles Magyarországon, a családi házba?!

-Hát te? - Szólaltam meg végre. Mindketten rám kapták a tekintetüket és egy pillanatra lefagytak. Olyan jól elvoltak, hogy eddig nem is vettek észre.

-Öhm. - Vakarta meg a tarkóját. - Aggódtam érted. - Közeledett végre felém végig a szemembe nézve. Mikor elém ért szorosan magához ölelt. Az illata megcsapott, és beszívtam magamba azt a jellegzetes "monacoi otthon" illatot. A lakásban is ezt érzem, hiába nem lakott ott soha. - Hiányoztál. - Súgta a fülembe.

-Te is. - Motyogtam valamit vissza. Mire elengedtük egymást anya már sehol nem volt. -Reggelit? - Sétáltam a hűtőhöz.

-Igazából lassan indulnunk kéne. - Nézett az órájára a srác. - Vár a gép ránk. Ott is lehet reggelizni ha az jó.

-Akkor összepakolok. - Válaszoltam és a szobába indultam.

Összedobtam egy bőröndnyi cuccot, amit mindenképp vinni szeretnék. Az előszobába gurítottam, majd elindultam a házban megkeresni anyát és Schumit.

-Anyaaaa! Schumiiiiii!

-Elmentek sétálni az előbb. - Válaszolt Charles anya helyett.

-El se köszöntek! - Szomorúság fogott el. Igaz költöztem már el köszönés nélkül, de most nem bírtam ki, hogy ne sírjam el magam.

-Gyere menjünk! Majd megbeszélitek telefonon! - Fogta meg a kezem Charles és húzott maga után.

Meglepett, hogy milyen érzéketlenül kezelte az egészet, de követtem a bérelt kocsihoz. Betette a csomagtartóba a bőröndöm és elindultunk Ferihegyre. Az út feléig nem szóltam egy szót se. Zavart a helyzet. És érzékenynek is éreztem magam. Majd Pestre átérve eszem bejutott valami.

-Miért jöttél Magyarországra? -Fordultam Charles irányába.

-Nem nagyon válaszolgattál. Gondoltam baj van, nem érzed jól magad. - Megállt egy pillanatra, nagy levegőt vett. - Tudod Mara, fontos vagy nekem! - Fordította egy pillanatra felém a tekintetét. - Szerettem volna veled beszélni.

Nagy levegőt vettem, mivel éreztem, hogy az egyszer elcsattant csókunkról lesz szó. Féltem ettől a beszélgetéstől, mivel Charles most a legnagyobb támaszom, a legközelebbi barátom. Nem akartam elveszíteni. De nem tudnám a páromként úgy szeretni, ahogy megérdemelné. Jobbat érdemel nálam. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben összevissza.

-Azt hiszem a múltkor ami történt, annak.... hogy is mondjam.... nem feltétlenül kellett volna megtörténnie. - Charles az autóval lehúzódott oldalra és szembefordult velem. Lélegzetvisszafolytva várta a reakciómat. - Mondj valamit! - Szólt miután megunta.

-Úgy örülök, hogy ezt mondtad! - Szakadt ki belőlem végre. - Te vagy most a legjobb barátom! És ez fontosabb mint egy párkapcsolat! - Charles megölelt és percekig úgy is maradtunk.