3. Fejezet

428 15 0
                                    

Amara

-Lando soha többet nem csinálhatod ezt! - Néztem rá mérgesen miközben a ruhámat igazgattam magamon.

-Mit? -Kérdezte szórakozottan.

-Hát ezt az egészet! - Háborodtam fel, hogy nem érti mire célzok.

-Szóval soha többé nem szexelhetek veled? - A szavakat lassan mondta, miközben a derekam után nyúlt.

-El a kezekkel! Mi van ha valaki bejön?

-5 perce ez nem igazán zavart! - Folytatta a közeledést.

-Lando, nemár! Még egy letudva a listádról! -Nevettem rá utalva a kis titkára. - Ne akarj már minden áron lebukni! Legalább várjuk meg, hogy a te szobádban csinálhassuk! - Hirtelen elhúzódott tőlem.

-Rendben! Ránézek az időmérőre! - És magamra hagyott Lando egy őrületes szex után.

Álltam földbe gyökerezett lábakkal. Nem igazán értem mi történhetett ilyen hirtelen. Általában, ha a forma 1-ről van szó akkor ilyen, nem pedig ha a szexről. A hajamat az ujjaimmal átfésülve próbáltam valami elfogadható külsőt varázsolni magamnak. Majd sóhajtva kiléptem a szobából. A garázsban nem láttam Landot, így a VIP irányába indultam el Carmenhez. A csajszit könnyen kiszúrtam, viszont meglepetésemre egy ismerős alakkal beszélgetett.

-Téged itt látni? - Fordult felém Charles.

-Ezt én is kérdezhetném. -Vontam fel a szemöldököm.

-Szóval nem nézted az időmérőt! - Jegyezte meg, mire én elpirultam. - Fúj jézus nem akarom tudni miért nem nézted! - Akadt ki a monacoi pilóta. - Amúgy Q3-ban mentem egy kört, majd a másodiknál odacsaptam. Várom az eredményt. - Rántotta meg a vállát.

-Sajnálom! -Simogattam meg a karját. Tavaly nagyon jóba lettünk a szünetben, és a barátságunk kibírta azt is, hogy nem dolgoztam a Forma 1-ben, de persze már nem beszéltünk annyit.

-Na de veled mi újság? Landot merre hagytad? Tudod mit a másodikra ne is válaszolj! -Nevette el magát. Persze Carmennek és nekem is mosolyt csalt az arcomra, hogy mennyire nehéz neki ilyen egyértelmű dolgokról beszélnie.

-Megvagyok! Bár hiányzik, hogy dolgozhassak. - Tettem gyorsan hozzá.

-George mindig visszavár!

-És Andrea mellett is elfér még egy jó szakember, vagy amúgy Arthurnak is biztos lenne rá igénye. - Szállt be a licitbe Charles.

-George mellett meg ott lehetek neked én is! - Vágott közbe Carmen.

-Mellettem soha nem unatkoznál...- Ivott bele a szívószáljával a pilóta az innivalójába sokatmondó tekintettel.

-Srácok ne már! - Nevettem el magam kínomban, hogy értem versenyeznek. - Most még tart a rehab, de ha kell meló mindkettőtöknek szólok egyszerre, és aki visszaír hamarabb, ahhoz adok be önéletrajzot. Így jó? - Kacagtam tovább mert szürreálisnak tartom az egészet.

-Oké, úgyis én leszek. - Mondta egyszerűen Charles, mire Carmen csak megforgatta a szemét.

-És Lando mikor térhet vissza? - Váltott témát Carmen. Önkéntelenül elhúztam a számat, amit Charles egyből észre is vett, és a szemében fájdalom csillant, mintha tudna valamit.

-Őszintén nem tudom, azt hiszem ez a csapaton múlik már csak. - Feleltem azok alapján amiket én tudok, de közben végig a monacoit néztem.

-Na de nekem mennem kell, a Ferrarinál keresnek! - Szólalt meg hamarabb Charles, és már el is tűnt, mielőtt reagálhattunk volna.

-Ez fura volt...- Jegyeztem meg a kelleténél hangosabban.

Carmennel minimum egy órát beszélgettünk még mire megjelent George. Szokásához híven egy óriási öleléssel köszöntött. Mivel Landot sehol nem találtuk így a párral mentem vissza a hotelbe. A vacsora asztalnál ültünk már, és idegesen nézegettem a telefonom percenként.

-Nyugi! Biztos minden rendben! - Szorította meg a kezem Carmen.

-Mi lenne a gond? - Próbáltam tettetni, hogy nem is vagyok ideges. Mire a lány olyan kérdő tekintettel nézett rám, hogy nem bírtam tovább. - Az Q2 idején láttam utoljára... Ez normális?! Elvileg együtt vagyunk. Vagyis hátna értitek. Soha nem mondtuk ki, de a kórház óta evidens mivel együtt is lakunk. -Szakadt ki belőlem.

-Biztos a McLarenesekkel van. Sehol nem láttam Dannyt és Oscart sem. -Mondta George, amivel igazából kicsit megnyugtatott.

Vacsora után az üres szobánkba mentem. Az esti rutint követőn egyből az ágyba bújtam. Az Instagramot pörgettem, és különböző pletyka oldalak jöttek fel. Nagy részükön Charles volt. Bár nem hiszek ezeknek, azért mégis kicsit beleolvastam. Az egy éves kapcsolata szerintük romokban hever, mivel Mary a barátnője megcsalta valami focistával. Pont a közepénél jártam, amikor egy üzenetet kaptam.

charles_leclerc: "Tudunk beszélni? Fent vagy még?"

amara_nagy: "Persze"

charles_leclerc: "Tetőterasz jó?"

amara_nagy: "Adj 5 percet!"

Gyorsan felkaptam egy sima pólót és egy farmer rövidnadrágot. Mivel csak Charleshoz megyek így nem érdekel, hogy nézek ki. Látott ő már rosszabbul is. Landonak azért írtam egy cetlit, hogy hol talál, amit a párnájára helyeztem.
Charles a korlátnak támaszkodva a várost nézte. Nyomasztó hangulat uralkodott körülötte, szóval igazak lehetnek a pletykák. Szegény srác, persze ő is tett már rossz fát a tűzre, és nem is szerette Maryt, de azért ezt nem érdemelte volna.

-Szia! -Érintettem meg óvatosan a vállát, ő pedig össze is rezzent. Nem hallotta, hogy jövök. Ahelyett, hogy köszönt volna, egyből megölelt és az állát a vállamnak támasztotta. 10 centivel magasabb így kicsit viccesen nézhetünk ki. -Mi a baj Charles?

-Ah igazából minden? Mary megcsalt. És mindjárt monacoi nagydíj. Így is szörnyű évem van, hát még mi lesz jövő héten?!

-Szeretnél valamelyikről beszélni? -Puhatolóztam. Egyszer ő csinálta ezt végig velem. Most rajtam a sor.

-Maryről nem. Igazából te is tudod milyen. Csak a hírnév miatt jött össze velem. Amióta ez tudatosult bennem, azóta nem igazán érzek semmit iránta.

-Értem. - Lassan megszakította az ölelést, és megint a korlátnak támaszkodva a várost nézte.

-Ironikus nem? Én ajánlok neked állást közben meg az enyém sem biztos. -Szakadt ki belőle egy gúnyos nevetéssel.

-Tessék?

-A Ferrarinál áll a bál. Lehet otthagyom őket. - Mondta egy vállrándítás kíséretében. - De ezt te nem is tudhatod. - Sóhajtott. A mondatok hallatán furcsa érzés járja át a mellkasom. -Te, hogy vagy? Nem tűntél ma túl boldognak... - Emelte rám újra a tekintetét a srác, és kék szemével úgy nézett rám mintha a vesémig látna.

A kormány felett (A kormány mögött 2.) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora