A kormány felett (A kormány mögött 2.)

10. Fejezet

Amara 🤸🏻‍♀️

Kómásan keltem a Leclerc házban hajnalban. Soha nem tudok visszaaludni, és szörnyű volt egyedül. Elszoktam már tőle. Most érzem csak igazán, hogy tényleg vége. Lassan kikeltem az ágyból és a fürdőben megigazítottam a hajam. Charles szobája igazi tini fiú szoba. Gondolom jó ideje nem lakhat itthon. Mindenhol sisakok és díjak. És nagyon nagyon sok kép. Igazából olyan mint az én otthoni szobám fiú verziója. Bár hat óra van még csak, de a szervezetem igényli a kávét szörnyű mód. Vettem a bátorságot és leballagtam a konyhába. Szerencsémre semmit sem kellett igazán keresni. A kapszulát a gép melletti tartóban, bögrét meg a mosogatógépben találtam egyből. A kávémmal a hideg levegőre mentem és letelepedtem a tegnap esti beszélgetés helyszínére. Megnyugtatott az egyedüllét ebben a csodás monacoi környezetben. Sokat voltam egyedül. Meg tudom én ezt újra szokni.

-Koppkopp! Zavarhatok? - Hallottam meg egy női hangot magam mögött. Érdekesnek találtam, hogy a saját házában van és mégis ő kérdezi ezt.

-Kérlek! - Néztem a nőre, aki sok mindenben hasonlít az én anyukámhoz. -Jó reggelt! Bocsánat, de nagyon kívántam a kávét és nem volt szívem senkit sem felkelteni! -Néztem le a bögrémre.

-Ugyan! Ezek ott fent 11-ig fel se kelnek! - Kuncogott Pascale. A szeme körül ráncok jelentek meg. Ez mutatja csak, hogy sok mindent megélt már. - Bármikor szívesen látunk. Kérdezhetek valamit? -Aprót bólintottam. - Charles és közted van valami?

-Azt hiszem egyszer régen lehetett volna. De most legjobb barátok vagyunk. - Válaszoltam zavaromban.

-Értem. Tudod, tegnap láttam, hogy nézett rád. Fontos vagy neki. Ezért mindannyiunknak az vagy. Ezt tudnod kell! Bármikor számíthatsz bármelyik Leclercre! - Szorította meg az asztalon lévő kezemet, nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe.

-Köszönöm! - Szipogtam.

-Én köszönöm, hogy láttam mosolyogni tegnap este. Charles nagyon erős. Soha semmit nem beszél meg mással.

-Velem megszokta. - Kaptam a tekintetem az asszonyra meglepetten.

-Pontosan. Tudtam én, hogy fontos vagy neki. -Nagyot sóhajtott Pascale.

-Nagyon jó ember a fia! Nagyon jó barátom! - Mosolyogtam a nőre.

-Már csak találhatna valaki olyat mint te! - Nevetett fel.

-Jobbat érdemelne! A legjobbat. - Mondtam hangtalanul és szép lassan beállt közénk a csend.

Pascale elkezdte a könyvet olvasni, amit magával hozott, én pedig a telefonomat kezdtem el nézegetni. Akarva akaratlanul az instán Landoval kapcsolatos rajongói fotók jöttek velem szembe. Madridban van. Carlossal látták. Épp a többi képen néztem a körülöttük lévőket, amikor mögöttem Charles megjelent.

-Nem kéne ilyeneket nézned!

-Nem kéne belenézned a telefonomba! -Kontráztam rá.

-Gyerekek! - Nézett fel a könyvéből rosszallóan Pascale.

-Jó reggelt Anya! - Nyomott egy puszit a feje tetejére.

-Neked is kisfiam, viszont szegény lányt ne bántsd azért mert érdekli mi van Norrissal.

-Tudom mit csinálunk ma. - Jelentette ki Charles mit sem törődve anyukája mondandójával.

-Mit terveztél?

-Majd meglátod. Van bikinid meg sport cuccod?

-Nincs semmi nálam. - Húztam el a számat.

-Akkor előbb vásárolni megyünk.

-Veled? - Nevettem fel. - És az újságok egyből le is hoznák.

-Meglehet. Viszont nem érdekel. Majd elkérem anya kocsiját és diszkrét helyen vásárolunk. -Rántott vállat könnyelműen. - Addig is csinálok reggelit. - Állt fel és hagyott ott minket.

-Soha nem csinál reggelit. -Sóhajtott fel mindentudóan Pascale.

-Akkor azt hiszem nem árt segítenem.

Charles után indultam a konyhába. Mire beértem már kisebb káosz fogadott. Törött tojás a pulton. Charles épp hagymát aprított.

-Aú! - Kiáltott fel hirtelen.

-Jól vagy? -A hangomra hirtelen összerezzent. Gyorsan megfordult és a két kezét a háta mögé rejtette.

-Persze.

-Na mutasd. - Sétáltam közelebb, és a kezei után nyúltam.

-Belevágtam.

-Látom. - Nevettem ki, mire összehúzta a szemöldökét. -Bocsi. Van valami kötszer?

-Azt hiszem a fürdőben.

Miután elláttam a kis vágást az ujján a konyhában átvettem az irányítást. Charles jó segédnek bizonyult és nem is volt így olyan ügyetlen mint előtte. Végig zenét hallgattunk és mutattam neki régi magyar slágereket, amiket még anno apáék hallgattak gyerekkoromban.

-A tányérokat hol találom? - Kérdeztem a konyhaszekrényt nézve.

-Középen fent.

-Köszi.

Kinyitottam az említett részt és kezdtem volna levenni a tányérokat, Charles mögém lépett. A testét az enyémhez nyomta. A két karjával szinte átölelt és a kezeim után nyúlt. Körülvett az édes illata és hirtelen forrónak éreztem magam.

-Segítek! - Szakított ki a gondolataimból, és már le is rakta a tányérokat a pultra.

-Köszi. - Fordultam meg lassan, mivel még mindig közel volt hozzám. Két karjával körülöttem a pultnak támaszkodott.

-Nincs mit. - Kacsintott rám. Soha nem figyeltem, de nagyon jól áll neki a borosta. A haja összevissza állt és egyszerűen olyan hétköznapi kinézete volt így. A tekintete a számra tévedt és önkéntelenül az enyém is az ajkaira. Valahogy még ez is szép ebben az emberben.

-Khm. - Köszörülte meg valaki a torkát a konyha ajtóban. Mindketten Arthurra pillantottunk, aki önelégült mosollyal az arcán az ajtónak dőlt.

-Am viszem a rántottát! - Kapta fel Charles és sietett ki a kínos szituációból.

————————————————————

Sziasztok!

Kicsit eltűntem mostanában. De mostmár gyakrabban jelentkezem! 🥰

Mit gondoltok mi fog még itt történni? Kiváncsi vagyok ki mit lát bele a történetbe. 🤭 Nekem nagyjából az alap sztori összeállt már a fejemben, de mindig változnak a részletek, amikor elkezdem leírni.

Ha tetszik, dobj egy ⭐️-ot! Köszönöm az eddigi ⭐️-okat, nagyon jól esik. Remélem élvezni fogjátok a végéig.

Puszi😘
Ny