A kormány felett (A kormány mögött 2.)

25. Fejezet

Amara

Bólintottam egyet Charlesnak. Schumi ahogy meglátott egyből felkérte magát, így lehajoltam hozzá és felvettem.

-Terhes vagyok. -A legdöbbentebb Charles Leclerc-rel találtam magam szembe. Szó szerint leesett az álla.

-Ez, ez biztos?

- Pozitív lett egy teszt. A táskámban van. Aztán Doktor Úr csinált egy ultrahangot. - Még mindig nem tért magához Charles, ahogy igazából én se. -Itt a kép. - Nyújtottam át a szabad kezemmel a kis ultrahang fotót. Charles nézegette percekig, majd nagy nehezen megszólalt.

-Ketten vannak? - Nézett fel még döbbentebb kifejezéssel az arcán.

-Igen. -Mutattam az ujjammal a két babszemet körülrajzolva. -Még elég picik, nem biztos, hogy így maradnak. De szeretném őket. -Mondtam, kifelé elég határozottnak tűnhetett a kijelentésem, de belül istenigazán rettegtem.

-És....- Kezdett bele Charles.

-Landotól vannak. - Mondtam ki, amire gondolt, csak nem merte megkérdezni. - Pár hetesek. Még olyan picik, hogy nem lehet biztosra megmondani.

-És akkor most örülünk? - Puhatolózott Charles. És tudom miért nem mert semmit sem reagálni.

-Őszintén nem tudom. -Sóhajtottam.

-Mindenben támogatlak! -Szorított magához. -Ha lehetek én a keresztapjuk! De csak is akkor! - Nevette el magát, amivel engem is mosolygásra késztetett.

-Lehetsz! De mi lesz a...

-Nem! Majd később megoldunk mindent! Most hazamegyünk pihenni!! - Szakította félbe az aggodalmaimat. Én pedig hálásan néztem rá.

A lakáshoz érve a cuccaimmal teli kisteherautót pillantottuk meg. Szerencsére az ezzel járó bonyodalmakat a munkások megoldották. Más esetben én csinálnám, mert nem vagyok egy elkényeztetett picsa, de ez a nap túl esemény és érzelemdús lett. Nem bírok ilyennel már foglalkozni. Csak bedőltem az ágyamba és mély álomba zuhantam.

————————————————————

Charles

Mara azóta alszik. Közben én a dokin keresztül szereztem nőgyógyászt és áthívtam anyát főzni, aki szívesen segített, mivel imádja a szobában szuszogó lányt. Nem mondtam el, hogy mi a baja, csak, hogy beteg, és levest kéne főzni.

-Jössz megkóstolni? -Kérdezte anya az edény felé hajolva.

-Igen egy pillanat! - Pötyögtem egy SMS-t gyorsan a nőgyógyásznak, hogy megadjam a saját adataimat a legközelebbi hozzátartozóként.

-Vigyázz forró!

-Tökéletes! - Ízleltem meg gyerekkorom kedvenc ragulevesét.

-Remélem a betegünknek is ízleni fog. - Pillantott anya a zárt ajtóra gondterhesen. Szerintem érzi, hogy nagyobb dologról van szó mint amit elmondtam.

-Biztosan! Anya? Elmehetek egy órára? El kéne intéznem valamit! Addig tudnál vigyázni rá? - Intettem a fejemmel az ajtó felé.

-Persze kisfiam!

-Te vagy a legjobb! - Nyomtam egy puszit az arcára és bejárati ajtó felé indultam. -Sietek!