A kormány felett (A kormány mögött 2.)

24. Fejezet

Charles

Remélem nem érzi rosszul magát Mara, hogy kimondtam amit gondolok. Szeretem őt, de nem törhetem össze a szívét, és képtelen lennék Landot pótolni. Azt hiszem, ahogy én szeretem az inkább baráti alapon működik. Vonzó nagyon ez tény, de a szíve sokkal nagyobb. Erre a hétvégén jöttem rá. Alig tudtam elérni, és belegondoltam abba, hogyha felszedem és becsapom, akkor soha többé nem érem majd el.
A reptéren gyorsan haladtunk a magánrepülőm felé. Az anyukájával beszéltem meg, hogy eljövök érte. Jobb mintha magában utazna. Szerencsére a hölgy sem ellenezte. Így újabb meglepetés várta Marát a repülőn.

-Hölgyeké az elsőbbség! - Nyújtottam a karomat a repülő lépcsője felé, hogy mutassam az irányt Marának.

-Köszi! - Nézett rám hálásan, és azt hiszem ez a béke jele. Nem akadt ki, nem távolodott el, vagyis egy hullámhosszon vagyunk a barátságunkban.

-"Meglepetééés!" -Hallottam meg magyar hangokat a gépből ahogy Mara belépett.

- "Anya!" - Torpant meg az ajtó előtt a lány. Épp, hogy be tudtam mögötte lépni, hogy lássam az eseményeket. -"Mit csinálsz itt?!" - Folyt magyarul a dolog, ami kicsit kellemetlen, de hát nincs mit tenni.

-"Charles ötlete volt az egész! Annyira kedves!" - Hallottam meg a nevem, ami miatt egyből zavarba jöttem. Megköszörültem a torkom, hogy hátha angolra váltanak.

-Ohh bocsánat! Szóval Charles találta ki az egészet, hogy Schumi monacoi kutyus lehessen! - Mondta Mara anyuja immáron számomra is érthető nyelven.

-Te tényleg ezért jöttél? - Fordult felém a Mara könnyes szemekkel. Mire én csak vállat rántottam. -Köszönöm! - Ugrott a nyakamba. Én pedig az anyujára mosolyogtam. Jól esett, hogy kicsit boldognak láthattam a lányt.

Mara elköszönt az anyujától, ami minimum egy fél órásra sikeredett, de ennyi előnye van a magángépnek. Schumival addig én játszottam. Bírom ezt a kutyust, meg szerintem jól is áll nekem. Majd használom csajozásra.

-Kedvel téged! - Ült le velem szembe Mara felszállás előtt. - Hogy köszönhetném meg?

-Azzal ha boldog vagy. Megérdemled, hogy az legyél.

-"Gyere Schumi!" - Gondolom magához hívta magyarul a kutyust, de az meg sem mozdult az ölemben.

-Lecserélt! - Vigyorogtam mint a vadalma.

-Azért hozod Monacoba, hogy a tiéd legyen?

-Meglehet! Szerintem jól nézünk ki együtt! - Tartottam fel a kutyit és vágtam hülye fejet. A lány csak kinevetett. -Amúgy anyukád pár dolgot összepakolt még neked, azokat majd utánad küldöm a lakásba ha az úgy jó.

-Tökéletes! - Mosolygott rám a legjobb barátom.

Az út feléig csendben ültünk és telefonoztunk. Néha néha felnéztünk. Majd egyszer csak hirtelen felállt a lány és a mosdóba szaladt. Utána menve hallottam, hogy épp kiadta magából a fél órája megevett reggelit.

-Minden rendben? -Kopogtam be a gép ajtaján.

- Igen! Vagy nem!

- Azt hittem, hogy már jobban vagy! - Kiabáltam tovább.

-Én is! - Nyitotta ki az ajtót.

-Jézusom! Fehér vagy mint a fal. - Lepődtem meg. Elég vacakul festett a lány.

-Szarul érzem magam. -Lépett el mellettem és ült le az ülésbe.

-Monacoban orvoshoz megyünk! - Foglaltam helyet én is.

-Nem szeretnék.

-Ebből nem engedek! - Néztem rá komolyan. Mire egy beleegyező sóhajt kaptam csak.

A gép leszállása után egyből kocsiba ültünk. Schumi Mara ölében foglalt helyet, minden mást otthagytunk. Ráér. Útközben felhívtam az orvosom, hogy beugranék hozzá. Így Monacoban az első utunk oda is vezetett. A rendelő előtt megfogtam Mara kezét, hogy felsegítsem a lépcsőn mert még mindig gyengének tűnt. Ami még furcsább az egészben, hogy Schumi is hihetetlenül nyugtalan volt.

-Mr. és Mrs. Leclerc! Üdvözlöm Önöket! - Köszöntött a recepciós csaj. Fennakadhattam volna a megszólításon, de inkább elengedtem és a rendelő felé vezettem Marát.

-Majd ezt elintézem a recepción. - Súgtam a mellettem lévő lánynak, de ő nem válaszolt, vagyis tényleg ramatyul van most. Gyorsan befordultunk a következő folyosóra és a dokim már nyitott ajtóval várt.

-Doki! - Bólintottam neki. - Ő itt Amara. Mara ő a Dr. Green régi családi barát.

-Jöjjön be! -Vette át a beteget. -Charles maradj kint, főleg a kutyussal. - Mire bármit is mondtam volna már az ajtó bezáródott előttem.

Szerintem minimum egy órát vártam a rendelő előtt idegesen fel alá járkálva. Valamikor felvettem Schumit az ölembe, valamikor a tekintetével követte a sétámat a kutyus, kb. mint tenisz meccsen a nézők a labdát. Majd végre kinyílt az ajtó.

-Tudod már mi a baj?! - Támadtam le Marát. Ő pedig csak bólintott.