A kormány felett (A kormány mögött 2.)

9. Fejezet

Charles 🇲🇨

Szerencsére könnyen elengedtek a tárgyalásról. Nemrég landoltunk, és már a kocsimba ülök. Nemsokára Monacóban vagyok. Arthur folyamatosan jelenti mi a helyzet. Hálás vagyok neki, de haragszok, hogy pont haza kellett vinnie és nem hozzám mentek fel. Mindegy. Magyarázkodhatok majd anyának. De ez a legkisebb baj jelenleg. Valami van a levegőben. Carlos is írt nekem még Mara előtt, hogy vége a kapcsolatának. Kérdeztem akarja-e, hogy Spanyolországba menjek, de Lando megy hozzá. Akkor még nem tűnt fel az összefüggés, de gondolom Norris is épp elmenekült otthonról. De akár ez is közrejátszhatott a szakításukban.
Az út gyorsan telt, mivel szinte alig voltak az utakon, gond nélkül siethettem haza. Monaco utcáin csukott szemmel is odatalálok a családi házhoz, ahol felnőttem. Az autók szép sorban álltak, vagyis Lorenzo is hazajött. Csodás. Lassan kiszálltam, és felkészültem a legrosszabbra ami várhat.

-Sziasztok! - Kiáltottam el magam, ahogy beléptem az ajtón. Választ nem kaptam, így bentebb mentem. Sehol senki. A terasz felől nevetés csapta meg a fülem. Amaráé. Mosolyt csalt az arcomra a tudat, hogy jól döntöttem, hogy Arthurt érte küldtem, és ő pedig hazahozta.

-Sziasztok! - Léptem ki a teraszra, ami a nagy hátsókert felé nézett.

-Drágám hát hazajöttél! - Kiáltott fel anya és felpattant, hogy magához öleljen. Mara is rám kapta a tekintetét és mindketten elmosolyodtunk. - Épp most meséltem el, hogy milyen édesek voltatok, amikor itt fogócskáztatok Arthurral pucéran! - A testvéreim a fejüket fogták. Mara csak kacagott.

-Anya! Remélem, hogy a videót nem mutattad meg! - Szakítottam félbe az ölelést. Anya csak mosolygott rám. - Anya! - Néztem rosszallóan.

-Nem! - Fordult vissza, hogy leüljön. -Még. -Jegyezte meg halkan.

Én is helyet foglaltam és beszálltam a beszélgetésbe. Minimum egy órát csacsogott a családom mindenféléről. Közben sokszor néztem Marára, aki sokat mosolygott a körülmények ellenére is. Viszont a szemében láttam a csalódottságot. Pár ásítás után már nem bírtam tovább.

-Ha nem gond én aludnék. - Álltam fel.

-Maradhatnátok itt is. - Vetette fel az ötletet anya.

-Nem is tudom.

-Mara aludhatna a szobádban, te pedig Enzo szobájában.

-Nem biztos, hogy jó ötlet any...

-Nekem jó. - Vágott közbe Mara.

-Rendben. -Egyeztem bele. Valószínűleg jobb lesz neki, mert ezt a házat már ismeri. -Jössz? -Intettem az ajtó felé. A lány bólintott és követett a házba.

-Hogy vagy? -Álltam meg a lépcső előtt. Meglepetésemre Amara a nyakamba ugrott és elkezdett zokogni. -Hé hé! Semmi baj! - Simogattam meg a fejét, közben magamhoz szorítottam. -Sírd ki magad. -Suttogtam. - Jobb lesz tőle.

Percekig csak álltunk ott. A lány remegett a karjaim között. A szomorúsága pedig átragadt rám is. Megmutattam neki a szobákat. Mit hol talál. És beküldtem a fürdőbe zuhanyozni. Addig a szobámban rendezkedtem, ágyneműt cseréltem mert anya kiadta parancsba. A tekintetem végig futott a helységen. És csak most jöttem rá, hogy előszőr fog itt aludni egy lány, mivel az eddigi barátnőm mindig a lakásomra jártak fel és ritkán ide. Bár Mara nem is a barátnőm, szóval nem lesz ebből gond. Bár volt idő, amikor vonzott, mégis inkább tartom mostmár a legjobb barátomnak.

-Kész vagyok. - Nyílt ki a fürdő ajtaja. -Bár pasi szagom van. - Jegyezte meg kuncogva.

-Oh baszki! Hozhattam volna anya tusfürdőjéből. - Csaptam a homlokomra.

-Ugyan, jó ez így is. - Legyintett miközben lehuppant az ágyamra. A tekintetem gyorsan végig futott rajta. Az egyik régi Prema pólómban és egy edzős nadrágomban volt. Vonzó lány Mara. Mindig is tudtam. Fura érzés, hogy most itt van, annak ellenére is, hogy egy időben megfordult az egyik üres, befektetésként vásárolt lakásomban.

-Jó hogy itt vagy! - Mondtam, mire a lány csalódottan elmosolyodott. Sejtem mire gondolhat. - Inkább itt legyél mint valahol magadban. - Tettem hozzá, hogy értse, mire bólintott egyet.

-Tudod Charles, azt hiszem ennek eljött az ideje.

-Szeretnél róla mesélni?

Minimum egy órán keresztül mesélte az elmúlt hónapok eseményeit. Olyan dolgokat mondott el amikhez valószínűleg semmi közöm. Olyan dolgokat, amiket más nem is tudhatott a kapcsolatukról.

-Lando egy fasz. - Jelentettem ki gondolkodás nélkül.

-De hisz a barátod.

-Igen a barátom, de attól egy fasz volt veled. És annyira sajnálom.

-Én is. És most azt se tudom mit kezdjek. Mindent eldobtam a balesetnél. Georgehoz nem szívesen mennék vissza a Forma 1-be, hogy mindig összefussak Landoval. Haza kell majd mennem Budapestre, és átlagos életet élnem.

-Vagy maradj itt! - Csúszott ki a számon. Mara a fejét felkapta. -Monacoban is kereshetnél munkát. Segíteni is tudok. Nem kéne Magyarországra költöznöd. És a legjobb barátom is a közelemben maradhatna.

-A legjobb barátod? - Vonta fel a szemöldökét.

-Igen. Végülis egy jó ideje te vagy az nekem. - Rántottam vállat. - Az a kis lakás még mindig üres. Akár lakhatnál ott.

-De én ezt nem fogadhatom el, nem élősködhetek rajtad akárhányszor összetöri a szívem valaki.

-Fizetheted a rezsit, nekem annyival kevesebbet kell akkor rá költenem. -Mondtam, meg amúgy is tök mindegy, veszek három másikat ha kell.

-Meglátom.

-Ezt igennek veszem! -Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. - Tudom is, hogy hol fogsz dolgozni!

-Félnem kéne?

-Ó mindenképp! -Nevettem el magam Mara kétségbeesett arcát látva. - Figyelj, amúgy logikus lenne maradnod. Itt van Carmen és George is már. Európa közepe. Hamar haza is juthatsz. És itt vagyok én is. Szerintem jó lehet főleg ha....

-Oké, oké! - Vágott közbe a mondandómba. -Megpróbálom.

-Köszönöm! -Álltam fel a kanapéról és az ágyamon ülő csajt magamhoz szorítottam. Az ölelés után egymásra néztünk. A tekintetem a szépen ívelt szájára tévedt, ami aprót szétnyílt. Úgy megcsókolnám. -Khm. Akkor én most megyek. - Szakítottam félbe a kínos csöndet és már az ajtóhoz is siettem. -Jó éjszakát Mara! Ha valami van a szomszéd szobában vagyok!

-Jó éjt Cha! -Hallottam magam mögött, és behúztam az ajtót.