A kormány felett (A kormány mögött 2.)

43. Fejezet

Lando

Egy éve volt a monacoi balesetem. Annyi minden történt, hogy már nem is emlékszem arra a napra. Egy valamire emlékszem viszont. Amikor Marával vittük fel a lakásába az alvó gyerekeket. Emma a karjaim közt aludt, míg Adam az anyukájánál volt. Akkor az az érzés örökre bennem maradt. Család, otthon, szeretet. Óvatosan tettük le őket az ágyukba, én pedig belecsöppentem a gyerekekkel teli családi életbe.
Az azóta eltelt időben megismerkedtünk. Ha mondhatom Emma és köztem igazi szerelem van. Ahogy szokták mondani, minden kislánynak az apja az első szerelme. Na ez nálunk is így van, de az fix, hogy én leszek az utolsó is. A fiam a legjobb arc a világon. Komolyan 3 és fél éves, de lazább mint én valaha, pedig az anyja fut utána folyamatosan, hogy kordában tartsa. A gokartot úgy vezeti mintha abba született volna. Mondjuk ez kicsit Charles érdeme is, de soha nem fogom bevallani.
Ma van a monacoi nagydíj. Én még mindig a RedBullnál versenyzek, viszont idén a csapattársam már Oli. Ja és egyszeres világbajnoknak mondhatom magam. Ma pedig az egész családom a helyszínről fog szurkolni. Marával kb egy fél éve sikerült kiépítenünk egyfajta bizalmat és egy új köteléket. Azóta együtt vagyunk újra. A gyerekek meg apának szólítanak.
Lassan puszit nyomtam az alvó Marának. Majd benéztem a gyerekszobákba. Pár hónapja összeköltöztünk az új házamba. Úgyhogy tényleg egy család vagyunk már.

A futamon első lettem, ami idén mondhatni kötelező, ha címet akarok védeni. Boldogan emeltem a trófeát a magasba. És kicsit sajnáltam mert ez lesz Emma legújabb darabja a délutáni teapartin. Mindegy is lenne, ha nem kéne olyankor tütüben lennem. De hát a kis szerelmemért bármit. Mielőtt a csapat összeállt volna egy képre megköszörültem a torkom.

-Khm! Kaphatnék egy kis figyelmet? -Mindenki lélegzet visszafojtva figyelt rám. - Szóval szeretném megköszönni a csapatnak. Valamint a családomnak a támogatást. - Mutattam feléjük, mire a megbeszéltek szerint a két babszem elindult felém, az anyukájukat maguk után húzva. - De kiváltképp neked Mara! - Néztem a nőre, akit tiszta szívemből szerettem. - Évekkel ezelőtt is megmentettél, és tavaly ugyanitt! Ugyanis te adtál meg mindent nekem, ami igazán fontos! - Könnyek gyűltek a szemembe. A háttérben megjelentek a barátok és a család. - Úgyhogy arra gondoltam... -Kotorásztam a zsebemben. - Lennél a feleségem? - Térdeltem le az óriási üdvrivalgás közepette.

A választ nem hallottam de Mara sírva a nyakamba ugrott majd ahogy elengedett elém tartotta kezét, hogy felhúzzam a gyűrűt. Ekkor kezdődött az igazi őrület. Charlesék pezsgőt rántottak elő. Én pedig a pezsgő és konfetti esőben megcsókoltam életem szerelmét.

————————————————————

Sziasztok!
Nem bírtam magammal! Muszáj kiraknom, olyan izgatott vagyok.
Hát úgy néz ki Lando kicsit megemberelte magát így a vége felé.
Én pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm nektek! 🫶🏻