A kormány felett (A kormány mögött 2.)

38. Fejezet

Lando

-Ki ez a két kis cukiság? - Léptem oda Arthurhoz, az Audi egyik pilójához.

-Ööö...- Fagyott le teljesen a monacoi, amin csak nevetnem kell, mert mióta ismerem mindig volt mit mondania.

-Hogy hívnak? - Guggoltam le a gyerkőcökhöz.

-Én Adam vagyok, ő Emma a tesóm. - Válaszolt bátrabban a srác. A kislány inkább Arthur lábába kapaszkodott és félve nézett rám. Zöldeskék szemébe nézve elidőztem, mert nem tudtam eldönteni, hogy kék vagy zöld inkább. Egyszerűen csak megfogott. A kissrác rántott ki a gondolataimból.

-Te ki vagy? - Kérdezte, miközben a fejemről levette a RedBullos sapkát és megforgatta a kezében. -Cserélünk? - Kérdezte halálosan komolyan, amitől kacagásban törtem ki.

-Ha szeretnél. - Rántottam vállat. - Lando vagyok! - Nyújtottam kezet, amibe egy hatalmas pacsit adott a kissrác. - Te kérsz valamit? -Fordultam Emma felé, aki csak válaszként megrázta a fejét. -Mit szólnál ehhez? - Tartottam fel egy rajongótól kapott piros kék karkötőt.

-Oké! - Mondta kicsit bátrabban és felém nyújtotta a kis karját. Ahogy megfogtam a kezét és rátettem a karkötőt a kislány úgy is maradt. Nem engedte el a kezem.

-Arthur! Egy kicsit jönnöd kéne! Most! - Szólt idegesen egy Audis szerelő, Arthur pedig rám kapta a tekintetét halál félelemmel.

-Nem kaphatnék két percet? A gyerekek! - Fordult vissza a szerelőhöz.

-Nem! Baj van!

-Ó baszki! - Csúszott ki a száján.

-Arthur bácsi csúnyát mondott! -Kezdett el mutogatni Adam a pilótára, belőlem meg majdnem újra kitört a nevetés. Alig tudtam visszatartani.

-Lando! Keresd meg kérlek Charlest velük! Könyörgöm! És mással ne állj le addig! Nem lehetnek másnál a kicsik! - Hadarta, amivel egy kicsit rám hozta a frászt.

-Oké? - Feleltem, de inkább kérdésnek hangzott.

-Ti pedig! Fogadjatok szót Lando bácsinak! Visszamentek vele Charleshoz! - Guggolt le a gyerkőcöknek felvázolni a helyzetet. - Engem ezért megölnek! - Motyogta az orra alatt és otthagyott hármunkat.

-Szeretitek a fagyit? - Kérdezte a piciket.

-Igeeeen! - Ugrott a nyakamba Emma, és ismeretlen melegség töltötte meg a mellkasomat. Majd hirtelen a kisfiú karját is a nyakam körül éreztem, így az ölembe vettem őket és úgy indultam el velük a Ferrari felé egy RedBullos fagyikitérővel.

-És hol laktok?

-Itt.

-Hány évesek vagytok? - Válaszként mindketten elkezdtek a fejem előtt kalimpálni az egyik kezükkel. -Három? -Kérdeztem inkább mert nem értettük meg egymást.

-Igen! - Váltott át a kislány magyarra, ami meglepett, mivel évek óta senki nem szólt hozzám magyarul. Utoljára Mara. Összeráncolt szemöldökkel néztem a kislányra és olyan ismerős volt, de fogadni mernék, hogy életemben nem láttam még.

A RedBullnál mindenki megzabálta a két kisgyerkőcöt. Amit teljesen megértek. Tünemények tényleg.

-Mivan Lando! Egy csajod megkeresett? - Vigyorgott rám Max ahogy meglátott minket.

-Nem nem! Csak loptam magamnak játszótársakat! - Nevettem rá. Közben minden pillanatban a két gyerek felé néztem, akik édesen kűzdöttek a fagyijukkal. -Viszont vissza kell őket vinnem!

-Majd az oviban újra bandázhattok! - Veregette meg a vállam a csapattársam.

-Bolond! -Ráztam a fejem.

-Júj csúnyát mondtál! Megmondalak anyunak! - Mutogatott rám Adam.

-És ki is az az anyu? - Nevettem rá.

-Hát anyu! - Ette tovább a fagyiját.

————————————————————

Sziasztok!

Remélem várjátok a végét! Én már nagyon! De azért kettős érzés! Nagyon a szívem nőttek már a szereplők, mégha sokszor hülyeséget csináltak akkor is. Hiányozni fognak! Néhány fejezet és vége. Remélem addig is jól szórakoztok!

Közben kiraktam az új könyvem első részét! Remélem legalább annyian fogjátok olvasni mint ezeket! Amit szeretnék nagyon nagyon megköszönni! Hihetetlen érzés, hogy ennyi embert érdekel. Édes csábítás címen találjátok az újat. Jó olvasgatást!

Puszi, Ny 🫶🏻