Olümposzi borozgatás

21 1 0
                                    

Egy középméretű kerek asztalnál hét férfi ült kezűkben egy-egy boros pohárral. Panaszaikat mesélték egymásnak, pontosabban hatan panaszkodtak a hetedik csendben hallgatta őket.

- Hadész, neked nincs valami mondanivalód?

- Mi lenne Zeusz? - kortyolt újat a poharából, s elgondolkozott - Tán, te miért panaszkodsz Héra miatt, hisz jól tudjuk, milyen vagy.

- Hadész, nem egymást jöttünk bosszantani.

- Perszephoné? Úgy hallottam az elmúlt napokban szidalmazott.

- Nem csoda, hogy hallod. Folyton vagy Demeter vagy a te nevedet üvölti mérgében. Néha attól tartok összedől a Tartarosz kapuja és apánk kiszabadul.

- Hogy érted? 

- Igaz is. - sóhajtott fel Hadész - Négyötöknek nagyapja. Kronosz.

- Kiszabadult!? - ugrott fel az, aki előbb kérdezett pánikolva.

- Nyugalom Hermész. Nehogy megtaláljanak minket.

- Dionüszosz, mégis milyen bor ez? 

- Ez nem az én borom!

- Másnak is kezd... - aludt el Hermész, s őt követte Zeusz, Dionüszosz és Hadészon kívül a többi jelenlévő.

- Sosem hallgatnak rám. Meddig fognak aludni kedvesem? - fordult Perszephoné felé.

- Egy jó darabig. - tette karba a kezét - Gaia hívat.

- Csak engem?

- Nem, engem. Persze, téged hívat drága férjem. Nüx is látni kíván.

- Mit műveltél?

- Lehet, hogy egy kicsit megcsapkodtam azt a kaput...

- Perszephoné!

- Tudom... tudom...

Múzsa könyvWhere stories live. Discover now