Múzsa könyv

Írásos Inktober-8.

8. Ellenszenv

Zuhogó eső áztatta a csatamezőt, amely két harcos vére borította. Az fiatalok egy dologért küzdenek. A koronáért.

Mindketten egy apától származtak, ám az anyjuk más volt. Az idősebbik szolgálta a királyt és a családját, mit sem tudva örökségéről, míg a fiatalabbik örök féltékenységgel figyelte bátyját, akivel, apjuk utasítására, együtt tanult meg harcolni, gyógyítani, uralkodni.

A kettejük közötti látszólagos békének egy makacs lány vetett véget, aki csak testvérét akarta meggyógyítani az akkoriban tomboló betegségtől. A feltételezése igazzá vált és a bátyban harag gyúlt, melyet nem lehetett kioltani, csak csillapítani.

Ezen az éjszakán dől el a sorsuk. A kardok csattognak, míg az egyikük fájdalmas kiáltással el nem ejti.

"Vége van, Ronto."

"Sosem gyűlöltelek Markopor, de te igen."

"Szánalmas vagy és felkelő!"

Üvöltötte Markopor és utoljára lesújtva a karddal elvágta a királyi család címerét tartó zsinort Ronto ruháján. A fiú arcán könnyek csordultak végig. Kardját félredobva állt fel, ám nem hagyta, hogy elfogják.

"Elvakít mindkettőnket a hatalom. De az ellenszenv csak téged!"

Ezzel a mondatával tűnt el mindenki szeme láttára Ronto.