Múzsa könyv

Emeralise, Codaructore 3. rész

Fantasyrose4856 Fejlődj velem! könyvének hatodik feladatának utolsó része.

Emeralise, Codaructore

(C) – Kegyetlen vagy – néztem a lányra.

(E) – Hogy... hogy érti? – lepődtem meg.

(C) – "Megérdemled"– idéztem a gondolatát. – Ennyire fájt a visszautasítás?

– Ennyire biztos vagy benne, hogy nekem idézte a szavait, Tore? – szólalt meg ugyanazzal a gúnnyal Melodyne. – Nem véletlenül jött át a határon. Ideje szembe nézned az ötven évvel ezelőtti parancsoddal, melyet nekem szegeztél.

(C+E) – Miről beszélsz?! – fordultunk felé egyszerre, s ahogy megtettük újabb részletet láttunk a múltból.

Láttuk, ahogy az akkor fiatalabb Codaructore a határ felé menekül azzal a gyermekkel a karjaiban. Az ellenség felé... Több száz hokoza volt a nyomában, akik bosszúért kiáltoztak. Elérte a nagy falat, és átadta a... lány gyermeket Melodynenak. Egy nyíl fúródott keresztül rajta.

– Kérlek... csak őt kíméld meg – feküdt el a kerelint előtt elernyedve.

– Úrnő!

– Minden rendben. Halott. Ezt gyermeket vigyétek az egyik faluba, közel a falhoz.

– Igenis Úrnő.

A hokozák távozásával megszűnt az álca. Melodyne ott feküdt egy nyíllal az oldalában. A tudatlan fotolak kihúzta volna, ám a kerelint megelőzte, és ő belé szúrta. Mielőtt szóra nyithatta volna a száját elhagyta az ereje. A nő végigsimított a kifejezéstelen arcon, majd eltűnt.
4 évvel később híre ment a Lord visszatérésének. A király árulónak kiáltotta ki, az egykoron tiszteletben tartott, fő kerelint, és száműzte.

A fejünket rázva tértünk magunkhoz.

(E) – Eljátszottátok a halálotokat?! – tomboltam a döbbenettől.

– Igen Emeralise. Szerettük egymást Tore-ral. Bár én még mindig így érzek. Ez a butus fotolak túl korán tért vissza.

(C) – Áruld el, nekem miért kellett látnom az emléket, drága Dyne?

– Egy kis frissítés senkinek sem árt.

Codaructore

Utoljára mosolyodtam el. Közelebb léptem hozzá, s az arcát megfogva közelebb húztam. Betörték az ajtót, minket pedig szétválasztottak. Emeralise visszatért hozzánk, mégis későn ismertük fel, ő pedig még mindig nem jött rá a két emlékből. A kontrollt használva rajta, megmutattam neki, hogyan tudja használni mindkét erejét, mielőtt magára hagytam volna ismét. Utat engedtem neki, lássa az igazságot.

Emeralise

Láttam mindent a képességeim használatáról. Átadta őket, mielőtt elrángatták volna. Az egyik hokoza megragadott, két szempillantás után már a király előtt voltunk. Levettem az ékszert a csuklómon, mely útmutató volt a hokozáknak. Codaructore rám nézett, és boldognak tűnt. Bejárást engedett az elméjébe számomra... Nem! Nem lehet!
Leejtettem az ékszert, amely hangos csattanással darabokra tört. Mindenki felém fordult mérgesen. Látni akarták a Lord végzetét.

– Engedjék el!

– Parancsolsz?!

– Ugyan Deren. Hogyha a te egyik szülődet szeretnék kivégezni, mit tennél?

– Hogyan?! Melodyne magyarázatot követelek!

– Jól hallhattad drága felség. Emeralise Codaructore örököse.

– Ki az anya?

– Félig kerelint, ostoba.

– Végezzenek mindhárommal!

– Elég volt bátyám! - állt útjába a király öccse.

– Ellenszegülsz?!

– Miattad tört ki a mostanra már ötven éves háború! Hadat üzentél apánk nevében miután megölted őt!

Megdöbbentem, mint mások a kijelentés miatt. Deren képes volt végezni a saját apjával, hogy trónra jusson. Koholt vádakat talált ki, és támadta meg az apám birodalmát.

Codaructore

Végre kiderült az igazság. Tudtam, hogy az elődje sosem rúgta volna fel a békét. A hatalom mindenkit megrészegít, még engem is. Az a sok kerelint, akiknek elvettem és eladtam az erejét... Most jóváteszem a hibámat. Azok, akik megvették a varázseröket nem tudták, hogy hamisak. Hatra löktem az engem fogva tartó hokozát és a kezeimet az előttem álló nép felé tartottam. Elmondtam azokat a bizonyos szavakat. Minden kerelint meglepetten nézett rám.

– Visszakaptátok, mit elvettem tőletek! A lányomat és feleségemet hagyjátok elmenni, én vagyok az egyetlen, aki megérdemli a véget!

Éreztem, hogy ismét öregedtem. Nem így kellene, kinézzek, s a látásomnak is hibátlannak kéne még lennie, ám mikor eljátszottam a halálomat megpecsételtem a sorsomat. 112 évesen úgy nézek ki, mintha 155 lennék. A fotolakok 180 évig élnek el, a kerelintek ezt felülmúlják. Emeralise félig fotolak félig kerelint, neki nem kell aggódnia a kora miatt, ahogy Melodynének sem.

– Nem!

– Emeralise. A sorsom eldöntetett. Láthattad az emléket.

– Korin! – kiáltott fel az egyik kerelint.

Odanézve láttam, hogy bátyja kegyetlenül le akarja őt szúrni. Ezt nem engedhetem! Odarohantam, kicsavarva a kezéből a tőrt hátra löktem, de nem adta fel.

Emeralise

Végignéztem a párbajt. Deren üveges tekintettel dőlt el. Apám keze a mellkasán fogott valamit. Miután megfordult láthattuk, ahogy... Nem! Most kaptam vissza a szüleimet! Nem hagyom, hogy egyiküket is ideje előtt elveszítsem. Próbált ellenkezni, de a kis trükkjét használtam ellene. Hah! Most ki altatott el kit?
Minden erőmet felhasználva kezdtem el gyógyítani. Nem sokkal ezután a többi kerelint is csatlakozott hozzám. Elkapott a görcs, de nem akartam ott előttük sírni, míg be nem fejeztük. Semmi! Nem történt semmi! Nem hiszem el! Zokogva borultam rá, kontrollt használtam azokon, akik odébb akartak volna vinni. Hirtelen fényleni kezdett a sebhely. Coraductore felemelkedett a levegőbe.

Codaructore

Mind hiába próbálkoztak. Mi történik? Egyszerre rántott vissza valami erős, és emelte fel a testemet. A levegővétel olyan volt, mintha több órán át lettem volna víz alatt. A sebhely eltűnt, mintha nem is lett volna ott. Mindenki éljenezni kezdett és a "sikerült" szót kiabálták. Az egyik hokoza egy tükröt emelt elém. Hihetetlen. Visszafiatalodtam a megfelelő kinézetre.

Emeralise, Codaructore

(E) Zokogva öleltem őt át anyámmal együtt. (C) Többször is végigsimítottam a hátukon, hogy megnyugtassam őket.

– Megmondtam.

Mindhárman felálltunk és már indultunk volna vissza, ám Korin megállított minket.

– Önt illeti a korona...

(C) – Jó uralkodó leszel. Visszahívom az összes fotolakomat, a foglyokat pedig elengedem.

– Megbízik bennem? – döbbent meg az ifjú hozoka.

Mindhárman bólintottunk. Anyám átteleportált minket a kastélyba.

A vége egy kicsit elhamarkodott lett.