Múzsa könyv

A hajnal

Éosz, a hajnal istennője könnyes arccal lépkedett a folyó áztatta köveken. Már napok óta úton volt a megfelelő búvóhely keresése miatt. Minél távolabb akart lenni az Olümposztól és Apollontól. Amint eszébe jutott a név, újabb zokogásba kezdett.

Apollon, a zene istene hangos ricsajra ébredt, ám elkerekedett szemmel látta, hogy még mindig éjszaka van. Magára öltötte a díszes ruháját és igyekezett minél hamarabb fényt deríteni ennek okára. A tárgyalóterembe érve feszülten hallgatta végig Éosz eltűnését. Szót sem szólván halkan elhagyta a helységet és a lakhelyét. Pár nappal korábban összeveszett a hajnallal, de nem hitte volna, ennyire megsértette őt. Nélküle a nap nem kelhetett fel. Egyetlen egyszer történt meg ez, s akkor felperzselt mindent, amit csak elért a sugara. Éosz haragos volt a történtek miatt legfőképp magára, amiért tovább aludt a kelleténél.

Az istenség hintójával  útnak indult a leány keresésére. Lovai csak szelték az eget, míg gazdájuk a földet pásztázta. Tudta, nem a felhők között fog bujkálni, hanem a fák között vagy esetleg... Bele sem mert gondolni. Oda még sosem ment le, ám most mégis meg kellett tennie.
Szerencséjére Perszephoné az utolsó napját töltötte fent. Kissé megrémisztette, mikor mellette állította meg a szekerét. Elmagyarázta, miért ily sötét minden, s megkapta a magáét, ám végül az istennő leengedte őt az alvilágba.

Éosz a háromfejű kutyával foglalkozott a holtak palotájának kertjében. Érezte, valaki őt vizslatja, s tudta, ki. Mérgesen fordult a férfi felé, aki egy csokor hóvirágot nyújtott feléje. Meglepődve vette kezébe a virágokat és szagolta meg azokat. Hiába hozott neki ajándékot, nem bocsátott meg egy könnyen. Feladatot adott Apollonnak. El kellett érnie, hogy az ottani lakosok mind odagyűljenek a zenéje hatására, az uralkodót is beleértve.

A kérés lehetetlennek tűnt más számára, azonban a zene istene jól tudta, mivel csalogathat oda mindenkit. Azt a dallamot kezdte el játszani, melyet a király és a királyné esküvőjén. Szinte alig pengette meg a húrokat, máris ott termett az összes lélek. A fenség váratott magára, pedig tisztán hallotta a líra hangját. Az utolsó teendőjét is elvégezve szép lassan útnak indult.

– Mintha csak tegnap lett volna – érkezett meg a felesége, kivel karöltve ment tovább.

Apollon befejezte a dalt és reménykedve nézett Éosz felé. A lány végül elfogadta a bocsánatkérését. Az isten felsegítette a fogatra, ahogy elhagyták a holtak birodalmát. Visszatérés közben az istennő elvégezte a feladatát. A hajnal ismét elérkezett.

*Olümposz: A görög istenek lakhelye.

Liziton666 íróversenyére. Remélem nem gond, hogy összesen 381 szavas lett.