Múzsa könyv

A vörös szörnyeteg

 S3verusTobyPiton Ezerirányú novellák könyvének 22. feladata ihlette.

Még mindig szédült, pedig már nem volt az örvényben. Egy idegen helyre került, ahol a fák lebegtek, a felhők gyökeret vertek, a folyók vize barna színben díszelgett, mintha szennyezettek lettek volna. Ezek mellett erősen havazott, amitől az orráig sem látott. Mérges volt, amiért hagyta magát átverni.

A kereskedő, aki miatt idekerült, egy ajánlatot tett neki.

Ha sikerül annak a másik személynek a bizalmába férkőznie, akit ugyanúgy oda űzött, s amellett elviszi őt a tűzhegység tetején lévő barlangi rozsomáknak, visszatérhet az otthonába.

Abban a nagy ködben sosem fogja megtalálni. Legalábbis ezt gondolta, mikor meghallott egy dallamos hangot. Ahogy meglátta, szemében gonosz fény csillant.

Hosszas ismerkedés után végre megbíztak egymásban, s együtt folytatták az útjukat. A lányt Aprilnek hívták, aki szorosan mellette ment, mivel rettegett azon a helyen, ám az árnyszörnyek elleni harcban, mintha egy őrült harcos lett volna. Csak úgy kaszabolta az ellenségeket, pedig csak egy fodrász lánya volt.

Lassan, de biztosan elérték a hegységet. Éjszakára letelepedtek az egyik barlangban. April alvó arcán táncot jártak a tábortűz lángjainak árnyékai.
Nyomta a mellkasát a bűntudat amiatt, hogy feláldozza a hazajutása érdekében ezt az ártatlan lányt. Nem akart örökre ott ragadni. Hirtelen rosszul lett, feje hangosan koppant az egyik mohás kövön. Megtalálta őket a rozsomák.

A vad elragadta őt, amit a leány kiáltása követett utána teljes sötétség. A fejfájása visszatért, hideg levegő és bűz szaga csapta meg az arcát. Nagy nehezen nyitotta ki a szemét, ekkor meglátta maga előtt a fenevadat vicsorogva. Teste merev maradt, hiába próbálta felemelni a karját. A félelem és az emlékezés ütötte a szögét a fejébe.

Három évvel korábban egy igét akart végrehajtani, amivel győzelemre vezetheti csapatait, de félresikerült.

April beérte őket, s a levegőkapkodás ellenében rátámadt a rozsomákra. Már régóta harcolt vele, mikor észrevette, hogy a fiú nem mozdul, ám a testén egyre több seb keletkezik. Ahogy a szörnyeteg erősödött, ő úgy gyengült. A nála lévő tárgyakat félredobva ment oda hozzá, nem hagyta magát ellökni.

"Én vagyok a szörny... leszek, ha végez veled..."

April tudta, mit kell tennie. Fájdalmas könnyek szöktek a szemébe, de habozás nélkül megtette. A fiatal elernyedt, tekintetéből eltűntek a színek, végül ő és a rozsomák is. A hajadon visszakerült az otthonába ürességgel a szívében.