Múzsa könyv

Újra együtt

KonyvmolyLuca ötödik feladatának, utolsó képének megoldása zenével.

Fájdalommentes volt az átlépés. Mind várakoztak arra a pillanatra, mikor a tó megosztódik és ismét megjelenek a családi körrel együtt. Nagyon ritka, mikor a fő teliholddal egyidőre esik ez az ünnep. Az unokahúgom távozásakor történt meg utoljára az enyém előtt.

Rokko - hallottam meg számomra azt a lágy hangot, mely rég a tó ezen oldalára került.

Megfordultam, s ott állt ő. Visszadta a fiatalságát.

Kasca! - öleltem szorosan magamhoz, bár ő sokkal erősebben tette.

Itt az idő, bácsikám.

Sekretra!

Az első tánc a tiétek - lépett a szárazföldre Sekretra intve az ott maradt zenészeknek.

Ismételten Kasca felé fordultam, s a szokáshoz illően egy meghajlással köszöntöttem egykori feleségemet, királynőmet. Ő viszonozta ezt.

Egy újabb hullám következtében mindkettőnk ruhájának színe fehérré lett. A dallamot az egybekelésünkkor hallottam utoljára. Egyik kezemet a csípőjére tettem, míg a másikkal a jobb kezét fogtam meg. Csak most vettem észre a szemében megcsillanó koronát a fejemen, s a sajátját az övén. A víz ragyogott alattunk, minden lépésnél egy gyenge szellő levert egy levelet, mely kecsesen szállt körülöttünk. A fák tükörképe csak a hold fénye miatt látszódott. A kora őszi szél hideg fuvallata már nem remegtetett meg minket. Már nem tudtam átváltozni, ezért a hullámokat használtam ki, hogy a magasba repüljek vele. Hosszúra nyúlt az éjjeli táncunk, ám senki sem bánta, mivel ez volt a leghosszabb éjszaka. Mindkettőnk szeme csillogott a boldogságtól, az újbóli találkozástól, hogy ismét együtt vagyunk.

A szellemvilág számomra is visszaadta a fiatalságom erejét. Elhagytam s egyben újracsatlakoztam a családomhoz.

Eléggé rövidre sikeredett, de remélem sikerült eleget tennem a feladatnak.