Múzsa könyv

Fekete szárnyú angyal

Fekete szárnyú angyal született. Fekete szárnyú! Fekete! Egy bukott angyal született!

Több évvel később mondták el, milyen hírekkel értesítették a többieket a születésemkor. Ezért kellett szülők nélkül felnevelkednem... 

Minden fekete, minden sötét. Én vagyok a megtestesült sötétség.
Nem tudom, ki az anyám vagy az apám.
Sokan mondják apámnak:
Ő, kit kitaszítottak.
Sokan mondják anyámnak:
Ő, ki az ősanyja azoknak a lényeknek.

Itt vagyok a kapunál, várok a megjelenésükre.
Elém lépnek, végigmérnek.
A nő sejtelmes mosolyra húzza száját. Tervez valamit.
A férfi semlegesen mér fel magának. Elfordul, mormog valamit.

Visszafordul, s így szól:
Eddig ilyen még nem történt. Hogy tehetted?
Kinek szegezte a kérdést? Neki. A nőnek.

Megtettem, mi uralkodásunkhoz kellett. Itt áll előtted a fegyver.
Megragadott. Hegyes fekete körmeit belém vájta.
Kitártam a szárnyam. A fekete szárnyam.

Eresszen!
Segíteni fogsz nekünk, ha akarod, ha nem!
Nem fog! Szól ismét a férfi. Itt fog élni egy ideig, ám a terved elfelejtheted!
Miattad tettem! Hát nem uralkodni akarsz?
Nem ilyen áron! Most takarodj!

Eltelt egy-két év és megjelent két égbéli. Másnak vére keveredett az enyémbe. Emiatt lettem a teljes sötétség.
Velük mentem, mindenki gyűlölködve figyelt engem.
Nem érdekelt, mit gondolnak, mit suttognak.
Tanácsot kiáltottak.
Körben ültek, középen állva hallgattam őket. A fő fekete rózsát adott a kezembe.

Fekete rózsa, miből magam születtem. Nem tartozom egyik félhez sem. Szabad vagyok, elengedtek.
Most is nyugodtan élek azon a helyen, ahol felnőttem. Figyelve a naplementét, mikor kell átvennem Hémera szekerét.

Erisz megkapta apjától Erebosztól a büntetését, kinek ereje attól a naptól fogva enyém.
Nüx velem együtt hajtott ki, visszatérve Szelené vette kezébe a kantárt.

Erisz: káosz istennője (Erebosz és Nüx gyermeke)
Erebosz: sötétség istene
Hémera: nappal istennője ( Erebosz és Nüx gyermeke)
Szelené: hold istennője