Múzsa könyv

Írásos Intkober-13.

Ez  más lesz, mint a többi görög mitológiás történet.
Úgy döntöttem több részben írom meg.
Halandóból halhatatlan 1.rész

13. Felemelkedés

Öt gyermekét lenyelte a hatból. Csak egy oka volt rá, hogy a harmadik fiával ne tegye meg. A szeme. Nem ragyogott, ami azt jelentette, hogy a két titánnak halandó gyereke született. Rhea a Hádész nevet adta fiának, aki az évek során szép lassan növekedett a palotában, mit sem tudva felfalt testvéreiről.

Most is épp a trónteremben a számára kijelölt részen tevékenykedett, mikor kicsapódott az ajtó. Kronosz kimért léptekkel indult meg fia felé, aki már talpon is állt. Mindennap végig csinálták ezt a kis ellenőrzést. Most sem volt isteni színű az írisze.

– Mondd, fiam. Mivel töltötted a napot? – ült le a trónszékébe a titán.

– A délelőtt folyamán a szobámban... – akadt meg Hádész, hisz ott semmit sem csinált csak a plafont bámulta unalmában, több hazugságot pedig nem tudott kitalálni. – Heverésztem... – sütötte le a szemét.

– Heverésztél? – ismételte el a szót a férfi. – Tüphon!

Nem kellett sokat várni, a szörny szinte azonnal megjelent a neve szólítására. Nagy, gúnyos mosoly terült el az arcán, mikor meglátta a reszkető ifjút.

– Szóval, azt óhajtod mondani, hogy apád nem ad neked elég elfoglaltságot?

– Ne... nem, apám...

– Nem? Hát mondd el, miért feküdtél egész délelőtt az ágyadban, ahelyett, hogy az általam adott tárgyakkal lettél volna elfoglalva?

– Már minden délelőtti feladatomat elvégeztem két hete. Anyám kérte, ne szóljak önnek... – remegett Hádész hangja.

– Ettől függetlenül, Tüphonnal kell menned ismételten – mondta a titán ellentmondást nem tűrő hanggal.

– Gyere, te fiú! – ragadta meg a karját Tüphon és kirángatta a helyiségből.

A férfi házában hangos kiáltozások hallatszottak, amint egy újabb ostorcsapást mértek az ifjúra. Ha a feleség nem lett volna otthon, még több sebet okozott volna neki. Echidna az utóbbi időben megsajnálta Hádészt és a frissen szerzett, vérző sebeit ápolgatta.

Tüphon és Echidna egy barlang belsejében alakították ki az otthonukat, ahol békésen élhettek. A házban legtöbbször a kis háromfejű kutya szaladgálhatott szabadon. Mikor Kronosz fia több napon keresztül tartózkodott náluk a férfi engedett a büntetéséből és játszhatott Kerberosszal. Most is így történt. Miután a nő ellátta Hádészt, beengedte hozzá a saját gyermekét. Öröm volt számára látni, ahogy együtt csintalankodnak. Vacsorakor is egymás mellett ültek, s az asztalfő többször is rászólt, hogy ne etesse Kerberoszt, mert már így is túl sokat eszik.

– Elkényeztetted őt, Echidna! – dühöngött Tüphon.

– Te vered mindig veresre szegény fiút! – vágta rá Echidna.

Mielőtt a férj válaszolhatott volna az ifjúra egy roham tört és lefordult a székről. Magzatpózban feküdt a földön. Reszketett, mozdulni sem bírt. Folyamatosan köhögött, anyját próbálta szólítani kevés sikerrel. A szőrgombóc azonnal felpattant és a középső feje aggódva böködte az orrával. Echidna sem tétlenkedett. Fogta a fiatalt és bevitte a számára feltartott szobába. Alaposan betakargatta és meggyújtotta a kandallóban lévő farakást. Hádész forgolódott, ám mikor úgy tűnt, lenyugodott, az asszony észrevette, hogy a jobb keze elernyedten lóg az ágy szélén. Rémület lett úrrá rajta, ám közelebb menni nem tudott, mivel egy feketeszárnyú alak állt az ágy végében. Mikor Tüphon megérkezett a férfi már a karjaiban tartotta Hádészt, és egy szempillantás alatt eltűnt.

A fiatal egy hatalmas helyiségben tért magához. Megdöbbent a széles fekvőhely láttán. Mintha két normál ágyat toltak volna egymás mellé, amiknek a végéhez oszlopokat, föléjük pedig egy tetőt rögzítettek. Továbbá három szekrény és két ajtó tartozott még a szobához. Az ablakból vöröses ég látványát figyelte. Felállt és közelebb merészkedett. Amint kinézett, hatalmas táj terült el előtte. A haldoklónak tűnő erdők, mezők mellett folyók hada gyönyörködtette meg Hádészt. A távolban borús felhők terültek el egy hegygerinc felett.

– Szép látvány, igaz? – hallott meg maga mellett egy gyengéd, női hangot. – Nem kell félned tőlem, Hádész.

– Hon... Honnan tudja a nevem? – hátrált kettőt az ifú.

– Nagyanyádtól, Gaiatól.

– Gaia?

– Oh, szüleid nem beszéltek róla? – sóhajtott egy nagyot a nő. – Ejnye, ejnye.

– Ki maga és miért hozott ide? – kérdezte félénk hangon, mégis az ablak melletti páncél kardját tartotta a kezében.

– Nüx vagyok, kicsi. Az éjszaka istennője – húzta mosolyra a száját. – A fiam, Thanatosz hozott magával.

– Vagyis én...

– Ugyan, nem – kuncogott Nüx. – A testvére, Hüpnosz álmot bocsátott rád.

– Hol vagyunk?

– Az Alvilágban. Szeretnéd körbejárni? – nyújtotta Hádész felé a kezét Nüx.

Az ifjú néhány másodperc elejéig tanakodott magában, végül megfogta az istennő kezét, ám a kardot magánál tartotta.

Először a legmélyebb pontját látogatták meg, Tartaroszt, utána következtek az aszfodéloszi mezők, ahol sok lélek vándorolt egyik helyről a másikra, nem sokkal később az Elüsziumot. Ott találkozott a boszorkányságért felelős Hekatéval, aki ragaszkodott hozzá, hogy velük mehessen. Hádész érdeklődve hallgatta a lány történeteit és tevékenységét. Most először érezte magát igazán felszabadultnak, de hiányzott neki Kerberosz.

– Mennyit játszhatnánk itt... – motyogta maga elé, amit Hekaté meg is hallott.

– Túra után megtehetjük.

– Hogy... hogyan?

– Oh... – fordította el a fejét a leány. – Semmiség.

– Hekaté... én sajnálom. Eszembe jutott Kerberosz...

– A háromfejű kutya?

– Igen.

– Anyám, ha Tüphon lehozza magával Kerberoszt, megtalálja Hádészt! – nézett anyjára Hekaté aggodalmas tekintettel.

Mind ezalatt Kronosz dühöngött, Rhea kétségbeesett fia elrablásának hallatára. Az összes titánt, titaniszt és szörnyet az Alvilág kapujához hívatta, így Kerberosznak is jelen kellett lennie. A bejárat őrzőit hamar legyőzték és útjára engedték a kutyát. Az rohant egyenesen a Tartarosz, majd az Elüszium végül az Aszfodélosz felé. Az ugatásától zengett az egész Alvilág, ahogy Kronosz hangjától, amint megszólította Hekatét.

– Csitt, Kerberosz! Felébreszted Thanatoszt! – szólt mérgesen a lényre Hekaté, de az nem foglalkozott vele.

– Lány! – rivallt rá ismét a titán fő.

– Maga se ordítozzon!

Folytatás....