Múzsa könyv

Pluto és Proserpina - Saturnus támadása

Már órák óta vándorolt a sűrű erdőben. Egyre jobban idegeskedett, hogy nem talál ki és nem látja ismét hosszú ideig a szüleit. Nem figyelte a lépteit és egy kiáltás után a szakadékba zuhant volna, ha egy erős kéz nem ragadja meg a karját.

– Mit keresel itt? – húzta fel.

– Eltévedtem.

– Kiútat keresel, igaz? Gyere velem.

– Elfáradtam, és azt hiszem, kiment a bokám.

– Ne aggódj – jelent meg az idegen mögött egy hintó.

– Oh.

– Ha szabad kérdeznem, hogy neveznek?

– Proserpina.

– Pluto.

Pluto hintojával kevesebb, mint egy óra alatt kiértek az erdő szélére. A férfi tovább nem ment, s búcsúzás nélkül távozott. Proserpina értetlenül nézett utána, de ideje sürgette, ezért tovább sietett, ahogy csak a bokája engedte.
Estére érte el a célhelyszínét, ahol aggódva várták.

– Proserpina! Végre visszaértél!

– Sajnálom, anyám. Eltévedtem egy erdőben.

– Örülök, hogy még az éj előtt kijutottál onnan. Gyere, Jupiter vár ránk.

– Megyek anyám.

Jupiter aggódva fogadta őket, de látva a lányt megnyugodott. Megmutatta az új szobáját és emlékeztette a közelgő tárgyalásra, ahogy Cerest is.

*******************************************

Az alvilágban már nagyban ment a megbeszélés, mikor a király megérkezett. Fáradtan ült le a trónjára és hallgatta végig a panaszokat. Egyszer csak Nox jelent meg.

– Nox, miben lehetek szolgálatára?

– Hamarosan kezdődik a tárgyalás. Tán elfelejtette?

– Úgy tűnik, kiment a fejemből. Köszönöm, hogy emlékeztetett rá.

– Siessen, a kapu nem marad sokáig nyitva.

Valóban sietnie kellett. Épphogy át tudott menni a kapun. Megigazította a ruháját, és ment át a hatalmas kétszárnyú ajtón.

– Végre megérkeztél.

– Sajnálom, ám nincs nyugodt percem az alvilágban, Jupiter – ült le a fekete márvány székre.

– Mercurius.

– Több titánt is láttak az öbölnél. Emellett Saturnus kiszabadítását tervezik.

– Nem szeretnél mondani valamit, Pluto?

– Pluto? – motyogta maga elé halkan Proserpina.

– Nem kell aggódnod Jupiter. Nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.

– Nem bízok benne.

– Te bízol bárkiben, Ceres?

– Sol látott téged velük együtt az öbölben!

– Elmondanád, mit mondtam? – fordult Sol felé.

– Semmit.

– Szóval, Ceres?

– Lefizetted?!

– Ceres, ez már túlzás.

– Tán az ő pártját fogod, Pax?