Bezoárkő-2.

11 3 0
                                    

A novella egy fanfictionhoz tartozik, ami a Harry Potter utolsó része után játszódik.

Tudom, hogy vannak olyan karakterterek benne, amiknek nem kellene a J. K. Rowling által megírt történetszál szerint. Remélem ennyi változtatást elfogadtok.Liziton666 íróversenyére.

*******************************************************

Eltűntette a tüzet, miután partnere kámforrá vált benne. Fütyürészve sétált a vele szemben lévő ablakhoz, onnan figyelte a növekvő holdat, majd felnevetett.

"Az Omega itt van!"

Ennyit mondott, mielőtt megkötözték volna.

*******************************************************

A sötét folyosókon léptek halk topogása törte meg a csendet. A falakon lévő képek elnémultak, a fények kihunytak a félelemtől. A hangok erősödtek. Az egyik dominanciáról, míg a másik bizonytalanságról árulkodott. Lassan haladtak, de biztosan. Egy ajtó elé értek, mely mögött különböző bájitalösszetevők és más dolgok várták, hogy felhasználják őket. A zár alig hallhatóan kattant, a bejárat csikorogva nyílt ki. Tudták, nincs sok idejük.

"Pontosan, mit is keresünk?"

Mély hang csendült fel a sötétben, miközben őrt állt.

"Egy bezoárkővet."

Válaszolt egy leány félénk hangon, majd folytatta.

"Kérődzők gyomrában keletkezik."

"Kérődzők? Mint a kecske?"

Döbbent meg a másik, s már nem suttogva tette hozzá, amiből meg lehetett állapítani, hogy egy férfi.

"Undorító!"

Egy pisszegést kapott válaszul, ám hirtelen zajok ütötték meg a fülüket. A lány gyorsan elvette a bezoárköveket, de elkésett a visszazárással. Két oldalról elállták az útjukat.
A férfi karján egy omega jel fénylett, szeme ezüstként villant, ahogy egy hatalmas tűzgömböt kreált. A fény miatt tisztán láthatóvá vált a tanárok és a két betőrő arca. A felnőtt keze karmokban végződött, a közeledő telihold miatt a megvillantak a növekvő, hegyes szemfogai. Tovább folytatta azt, amit elkezdett, s egy átjárót nyitott meg a természeti elem felhasználásával, pálca nélkül. Fejével intett a hajadonnak, hogy ugorjon át rajta. A társa nem tétlenkedett, ám, mikor átért, és látta, hogy a kapu bezáródik mögötte, a kétségbeesés úrrá lett rajta. Nem tétlenkedhetett. El kellett jutatnia Remushoz a megszerzett követ, hogy megmentse. Viszonylag hamar odaért a rejtekhelyükhöz, s sikeresen végrehajtotta a tervüket, annak ellenére, hogy magára maradt.

Múzsa könyvDonde viven las historias. Descúbrelo ahora