Múzsa könyv

Éjféli sárkány

Különös morgást hallott meg, s mikor felnézett...

Már csak tizenketten maradtak a kis, elhagyatott faluban. Egy hatalmas épület udvarának kapujához értek, amin az állt, "ki belép ide rossz szándékkal, örök álmába zuhan." Sokáig tanakodtak, hogy valóban betegyék-e a lábukat vagy sem. Fel sem tűnt nekik, hogy a tizenhatodik sorszámmal ellátott társuk eltűnt a sűrű ködben, s egy hangos sikoltás követte.

A szigeten, melyre odacsalták őket, nem volt semmi elektronikus eszköz és egy olyan varázslat vette körül, amitől a telefonjaik egyből tönkrementek.
Hosszas tanácskozás után eldöntötték, Hedda menjen be először, ám a lány nem volt ott mögöttük, a megszokott helyén. Míg egy japán származású lány szitkozódott, addig egy spanyol fiú aggódva fogta a lámpást, és nézett körbe a környéken. Mire visszaért a többi diák már gúnyos mosollyal az arcán várta őt. Ökölbe szorította a kezét, és gyávának nevezve őket betört a hatalmas kórháznak tűnő építményhez tartozó területre.

Hangos morajlásra lettek figyelmesek. A köd szertefoszlott és meglátták az égen Heddát abban. A szellemszörny gyomrában. A félelmetes lény a romos tetőre szállt le, míg az ifjú berohant a létesítménybe. Hiába kiabáltak utána, nem fordult vissza. Az ott töltött idő alatt megkedvelte a lányt, s magát hibáztatná, ha történne vele valami.

A kórház belseje teljesen romos, míg a falakról a vakolat töredezett volt és vizes. Néhány ajtó ki volt törve, valamelyik helyén csak az ajtófélfa maradt meg. A kórtermekben lévő régi ágyak dohos, áporodott szagot árasztottak magukból. Az ablakok mind kitörve huzatossá tették a folyosókat. A fiú hallotta az egykoron ott ápolt betegek fájdalmas üvöltéseit és az orvosok valódi terveit. A léptei alatt a vaslépcsők hangosan zörögtek.

Már az utolsó emeleten mászkált köteleket keresve, mikor az egyik helyiségben meglátott pár dossziét. Tizenhat darab iratot talált és az utolsó Heddáról szólt. Döbbenetében elejtette a papírokat, amikkel egyidőben egy hangos nevetésre majd fény áradatra lett figyelmes.
Alig tudta kinyitni a szemét, ám mikor sikerült, meglátta a hatalmas fenevadat a leánnyal és a boszorkával.

– Válassz, Angelo!

A mágusnő három papírt nyújtott át a fiúnak, mire ő egyszerre tépte ketté azokat. Egy korábban szerzett fémrúddal támadt a nőre, aki egy szempillantás alatt eltűnt, majd egyenesen a lény torkába szúrta. Kékeszöld plazma fröccsent rá, de csak tovább nyomta a fegyverét a nyakába. A szellem vibrálni kezdett végül egy robbanással szertefoszlott és Hedda a megmaradt nyálkába esett.

– Hedda! Ébredj fel, kérlek!

Mindhiába szólongatta, a lány nem tért magához. Két ujját a nyaki ütőerére tette, lássa van-e még pulzusa. Volt, de gyenge és nagyon lassú. Elhatározta, megteszi azt, amit pár nappal korábban nem mert. Lehajolt és egy csókot hintett a halványpiros ajkakra.

Felemelte a fejét és különös morajlást hallott meg. Reagálni sem volt ideje, olyan gyorsan kapta el, és nyelte le a rém. Hedda ezzel együtt ébredt fel levegő után kapkodva. Elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a sárkány egyre jobban zsugorodik szinte megfojtva Angelot, de mielőtt ténylegesen összeroppantotta volna a fiatalt, ismét megjelent az ellenségük.

– Te leszel az új őröm, Angelo!

Nevetett visítva a varázslónő, kezét a rabja felé tartva mormogott el egy igét, amitől Angelo alakja elkezdett megváltozni, s végül fájdalmas kínokkal kísérve ő maga lett a sárkány. Hedda zokogva temette az arcát a tenyerébe. Miatta esett a wicca áldozatául, és töltötte be a férfiú az új éjféli sárkány szerepét.

511 szavas lett. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Liziton666 novella író versenyére.

Megjegyzés: A szellem új köntösben van megjelenítve!!