Múzsa könyv

Neseph

Neseph a Nílus torkolatánál fekvő elrejtett kisváros, mely a hellén, a római és égi népekkel kereskedik, s emellett szívélyes fogadtatásban részesíti Themiskyra, Xantenia, Aurora Zephyr lakosait, kivétel ez alól Majestic Magnolia Labyrinth farkasai. Magnolia népe elfogadta az okukat, ám azt dühítőnek tartották, ahogyan velük bántak.

Nebemakhet, a város élére kinevezett vezető egyik vásár során két alakváltót is bezáratott, miután hamis panaszt tettek ellenük. Nagy hiba volt, mivel az erdei városból áramlottak be olyan kulcsfontosságú árucikkek, mint a skarlátvirágból készült gyógyitalok vagy a gyanta, mellyel a különböző edények letört részeit ragasztották vissza. Ezek mellett hadiszempontból a farkasok városa védelmet nyújtott a nyugatról érkező támadások ellen, valamint az ellenség haderejének felmérésére és elrémisztésére.

Már több éve annak, hogy ezen várossal megszűnt a kapcsolata Nesephnek, amit néha éjszakánként az arra portyázó labyrinthiak kifosztottak a külvárosi részben bosszúból.

– Tia Nefertari! -– rivallt rá az anyja, aki a várostörténet befejeztével vette észre, hogy lánya valószínűleg a háromnegyed részét átallhatta.

– A farkasok... támadás... ellenség a skarlát virág... – kapta fel a fejét Tia Nefertari, ám hatalmas ásítással igazolta szülője gondolatát.

– Nefertari... Mihez kezdjek veled? – rázta a fejét a nő – Hamarosan itt a Szövetség napja és még mindig csak a saját városunk történelmének egy kis részét tudod.

– Sajnálom, anyám, de nem tudom végigkövetni... túl száraz és...

– Tudom, hogy számodra nem izgalmas Nefertari, ám sajnos más lehetőség nincs. A vének sem mesélnék el másképp, mint ahogy le van írva.

– Nem szeretnék továbbra is a terhedre lenni - sütötte le bánatosan a fejét a lány, mire az anya letette a könyvet és átölelte.

– Nem vagy terhemre. Menj, keresd meg, Sekhemkarét.

Nefertari felvidult a név hallatán, s remélte, ma elengedik végre otthonról a fiút. Azonnal felkapta a bőrtáskáját, miközben kisietett a házból. Csak úgy porzott az út a szandálja alatt, ahogy végigrohant a mellékutcán keresztül a főtérig, ahol rég látott barátja lakott. Az árusok már mind kipakoltak a délidő előtt. Különböző szappanokat, ruhaanyagokat, ételeket lehetett vásárolni. A hellén kereskedők még nem érkeztek meg Egyiptomba, pedig Nefertari igazán csak rájuk várt, mivel hallani szerette volna a számára érdekesebbnél érdekesebb kultúrájukhoz kapcsolódó történeteket. Néha arra gondolt, nekik miért nem így tanítják az egyiptomi kultuszt?

Az ábrándozását az édesség illata szakította félbe. Hiába szeretett volna venni, sajnos a szegényesebb rétegbe tartozott. Megállva a standtól távolabb szomorúan nézte, ahogy az egyik fiatal a maradék négyet felvásárolta. Azt már nem figyelte, hogy egyenesen felé tartott. Sekhemkaré az egyetlen, aki mindig megajándékozta eggyel, lehet ezért is szerette annyira, ám mikor kiderült, hogy a lány nem gazdagabb rétegből való eltiltották a vele való találkozástól. Riadtan húzta el a kezét, mikor a korábban látott férfiú megfogta azt. Elcsodálkozva nézte régi barátját, aki nevetve nyújtotta felé az elcsomagolt ételt.

------------------

A városnevek kitaláltak